Véget ért az „Én ezt tudom” 2001-2002. alkotói vándorkiállítás sorozat!
Büszkén adjuk hírül országnak-világnak, hogy hét településen gyönyörködtek a tavalyi évben és most januárban a szegvári és Szegvár környéki alkotók műveiben!
Mint biztosan emlékeznek, 2001, szeptemberében kezdődött ez a programunk, melyen meglepően sok tehetséges ember vállalta a megmérettetést, majd a legszerencsésebb húsz alkotó a falun kívüli bemutatkozást. A nevezők munkáiból 5 tagú zsűri válogatta össze azt a szép anyagot, amelyet Szegváron, Szentesen, Csongrádon, Tömörkényen, Mindszenten, Hódmezővásárhelyen, majd pedig Szegeden mutattunk be az érdeklődőknek. Általános volt az elismerés, az alkotók felé, és a csodálkozás a falunk felé. Sokszor hallottuk ezeken a kiállításokon, milyen fantasztikus, hogy egy ekkora település, mint Szegvár, ennyi tehetséges embert tud bemutatni, a művészetek legkülönbözőbb ágaiban.
Valóban csodálatos, és bár nem minden kiállító volt szegvári, de a környékbeliek is örömmel adták be hozzánk nevezéseiket, és azóta is tartják velünk a kapcsolatot.
Például hinnék-e, hogy egyetlen telefonhívásra jött a mindszenti Szabó János az elmúlt falunapok idején, és megrendezte a szélmalomban az akkori bemutatót, nekünk, Szegvárnak!
Vagy megemlíteném Losonczi János tömörkényi fafaragót, aki hatalmas hárs rönköt küldött ajándékba Szegvárnak, a Művelődési Házba, a fafaragó szakkörnek. (Készül is belőle a remekmű, tanév végére talán megtekinthetjük!)
A programsorozat lehetőséget adott az alkotóknak és a rendezőknek egymás munkájának megismerésére, barátságok szövődésére, egymás segítésére, összetartásra.
Köszönjük minden kiállítónak Szegvár hírnevének öregbítését!
Kun Rezsőnek, ki gyönyörű festményein és grafikáin túl művésztanárként 5 tanítványt is adott a pályázatnak, Dr. Apró Ferencnének és Kanász Szabóné Licsicsányi Rózsának, kik szentesiek ugyan, de itt ismerkedtek össze, és kötöttek barátságot. Mindketten festenek.
Váriné Hérány Zsuzsannának, mert bár most Mindszenten él, szívesen jött haza festményeivel, s alkotott Szanyiné Katona Ágnessel, s az irodalmi versenyünkre is hozott írást. Kiss Anikó, és Berényi István ifjú szegvári festőknek. Szabó János mindszenti és Vígh László szentesi restaurátoroknak, kik bár nem igazán amatőrök, gazdagították alkotásaikkal a vándorkiállítás anyagát. Boroznaki Ferenc, Losonczi János, Kulbert György és Vígh Róbert fafaragóknak, hiszen négyen négy stílusban remekeltek fából. A fotósoknak, a mindszenti Apró Máriának, (aki az irodalmi pályázatunkra is felkészítette tanítványait,) Lucz Ferencnek, Kovács Lajosnak, (aki mindig újabb és újabb ötletekkel lep meg minket) és Bárány Brigittának; a gobelinvarróknak, Vígh Jánosnénak, Magyarné Vígh Nórának és Víghné Salánki Mónikának, (általuk vettük fel a kapcsolatot a Szegedi Amatőr Alkotók Körének vezetőjével) és a kőfaragó Szarvas Jánosnak.
Örültünk az egészen fiatalok, még tanulók részvételének, és bemutattuk Banka Ágnes, Berkecz Zsanett, Ménesi Dóra és Takács Judit színvonalas munkáit is.
Most a program végén visszaadjuk hosszú ideig hiányolt, szeretett műveiket, és kívánjuk, hogy legyenek továbbra is sikeresek, élvezzék az alkotás semmihez sem hasonlítható örömét. Nem búcsúzunk, ígérjük, továbbra is meg próbáljuk összetartani a kis csapatot, önképzési és bemutatkozási lehetőségek szervezésével, és várjuk az újak bekapcsolódását is!
Olvassák el újabb felhívásunkat „Én ezt tudom” mindenkinek a Tavasz jegyében címmel.
