Az ajándékozók: Széll Ilona és Bihari Gábor.
Ebben az évben már több értékes tárgyat ajándékoztak a falumúzeumnak a szegváriak. Kaptunk egy tűzcsiholó készletet, kézzel varrt valódi bőr tartóban. Van benne tapló, kézikovács munka csiholóvas.
A kenderesi Szabó Pálé volt, aki 1884-ben született és 1953. okt. 30-án halt meg. A fia ajándékozta.
Ifjabb Bihar Ferenctől egy vesszőből font utazóládát kaptunk.
Most nem régen Széll Ilona ködmönét adta a falumúzeumnak Bihari Gábor. Ez a tárgy, illetve ruhadarab az 1940-es évek legelején készült. Egy szentesi szűcsmester varrta.
A ködmön ujjas, kabáthoz hasonló felső ruha. Általában fürtös szőrű racka juh – esetleg kecske – szőrmés bőréből készítik. Hívják még kozsoknak, kozsunak, kuzsunak .
Elterjedése nomád állattenyésztő korunkra tehető, amit ködmön szavunk török eredete is mutat. Története folyamán minden rendű és rangú ember viselte. Érdekességek: Kálmán király törvényben tiltotta, hogy a papok hasított ködmönben járjanak. Mátyás király – az igazságos – 8000 ködmönt varratott híres seregének.
A textilanyagok terjedésével háttérbe szorult viselete a gazdagabbak körében. A 16. 17. században a köznépnek, a parasztoknak volt népszerű viselete. A 18. században hanyatlott a divatja, aki tehette mentére váltott át. A 19. század elején a férfiak pedig subát használtak ködmön helyett.
A derékba szabott rövid, ujjnélküli, fodortoldásúakat bekecsnek, a térdig érő, dísztelen, egyenes szabásúakat dokunak nevezték.
