Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

A vármegyeházáról, amelyet mindenki kastélynak nevez

0 252

Kérjük vedd figyelembe, hogy ez a bejegyzés már több mint egy évvel ezelőtt jelent meg.


Sokat beszélünk róla mostanában, egyre többet hallunk is róla. Tulajdonképpen azért van ez így, mert szinte mindenki sajnálja, hogy ez a gyönyörű épület a sok szobával, helyiséggel kihasználatlanul díszíti a falu közepét. Szeretnénk, ha használhatná a település. Már csak azért is, mert ez az egyetlen olyan objektív dolog, amely annak a több, mint száz évnek az eredményeként a falu magáénak tekinthet, pontosabban szeretne magáénak tekinteni, mely idő alatt a vármegye székhelye volt. Hogy legyen miről beszélni, és legyen mivel érvelni, néhány gondolatot papírra vetek a vármegyeházról. Igyekszem felhasználni Maróthy Győző, Herczeg Mihály, Dr. Vörös Gabriella, Rózsa Gábor és a saját kutatásaim eredményét.
A Kurca partján áll Csongrád megye barokk stílusú egykori vármegyeháza.
A méltóságteljes épület főhomlokzata rizalitként (leginkább a barokk építészetre jellemző, az épület homlokzatának előre ugró része) ugrik előre. Ennek földszinti középső tengelyében nyílik az elegánsan keretezett kosáríves kapubejáró. Valamikor a kapu két oldalán hatalmas, kovácsoltvas tartókon olaj, illetve petróleum lámpák világították meg esténként a nagykaput. 
A barokk kor hangulatát leginkább a kovácsoltvas rácsozatú földszinti ablakok és a mögöttük található hajdanában boltozatosnak épült termek idézik vissza. A rizalit három emeleti ablaka íves keretű, a földszint ablakait egyszerű kőkeretek övezik, míg az emeletieket keretezés és könyöklőpárkányok is díszítik.
Mind a főhomlokzat, mind a további három oldal földszinti és emeleti szintjei közt övpárkány fut körbe, mely árnyékvetésével kiemeli a földszinti és emeleti helyiségek eltérő belmagasságát, az emeleti szint reprezentatív, közösségi rendeltetését A mai sárga homlokzaton nem feltűnő, de így is látható, hogy az ablakok közti mezőket egyszerű faltükrök díszítik az emelet minden oldalán. A régi képeslapokon a II. világháborút megelőzően a faltükrök nagyobb hangsúlyt kaptak eltérő színüknek köszönhetően. 
A déli homlokzaton a földszinten és az emeleten egyaránt 2-2, az északin alul 3, felül 2 ablaknyíláson keresztül jut fényhez az épület, díszítésük a főhomlokzat ablakaiéval azonos. 
Az udvari homlokzat az utcaival ellentétben nem szimmetrikus, tervezője inkább otthonossá igyekezett alakítani a vármegyeház hátsó alakzatait. Erre utalhat a bal oldalon látható hangulatos épületrész is. 
A fő- és hátsó kapu kosáríveit ismétlő zömök oszlopokon nyugvó földszinti árkádsor felett karcsú pillérekkel tagolt egyszerű terasz található, ahonnan csodás kilátás nyílt a kanyargó folyóra. A hátsó homlokzatot két keskeny rizalit foglalja keretbe a ház két oldalán. 
Az épületet manzárdtető fedi, ezt két szép kémény díszíti.
A volt megyeház földszintjén boltozatos, emeletén síkmennyezetes, nagyobb belmagasságú helyiségek sorakoznak. 
A néhány éve felújított külső homlokzat képével ellentétes a helyreállításra váró épületbelső, ahol az emeletre vezető lépcsőt lezáró kovácsoltvas ajtót és a szintén kovácsoltvasból készült lépcsőkorlátot érdemes megtekinteni. Az ajtó láthatóan régi, kézzel készült kovácsmunka, míg az emeleti vaskorlát ugyancsak gyönyörű, de nagy műhelyben készítették. Reméljük, hamarosan a belső terek is visszanyerhetik eredeti szépségüket.
Nem teljesen tisztázott még megnyugtató módon, hogy a barokk vármegyeház épülete mai formáját az egykori Károlyi-kastély átépítésekor vagy egy teljesen új vármegyeház megépítése során nyerte el.
Ehhez nem árt tudni, hogy a XV-XVI. század fordulójától Dóczi János királyi főkamarás, (1527-től pedig Szapolyai János király kincstartója) a falu földesura. A kis falu Szeg, fejlődésének, szépülésének idejét – ennek a Dóczi Jánosnak az itteni éveire (1506-34) tehetjük. Ő építtette a Kurca partjára többszintes castellumát. 
Az 1988-1991 között végzett ásatások során, egy téglából falazott pincéből előkerült gazdag leletanyag – fazekak, tálak, fém tárgyak, budai márgából faragott reneszánsz faragványtöredékek – bizonyítják egy gazdagon díszített reneszánsz udvarház meglétét abból a korból. A pince keskeny alapozását figyelembe véve az csak egy része lehetett a középkori épületegyüttesnek, melynek központi része bizonyosan emeletes volt egy csigalépcsőelem tanúsága szerint. 
Dóczi János Szapolyai iránti hűtlensége miatt hóhér keze alatt végezte. Az 1550-es években Mágocsy Gáspár birtokába került Szeg, ami a török korban, 1593 után elnéptelenedett.
Ezt követően Gr. Károlyi Sándor kuruc generális, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke aláírója szerezte meg a területet 1722-ben. Alföldi birtokainak központjává tette és nagyarányú építkezésekbe kezdett. 
Vörös Gabriella régész-igazgató vezette ásatás során bebizonyosodott, hogy Károlyi Sándor a Dóczi-féle építményeket és azok maradványait felhasználta kastélya 1726-28-as években történt építésekor.
A múlt kutatói abban nem értenek egyet, hogy a ma látható épület, mely 1773 és 1883 között a vármegye háza volt, a Károlyi-kastély átépítése során jött létre 1768-73 közt, vagy egy teljesen új épületet emeltek e célra.
Különböző történeti feldolgozások az előbbi mellett érveltek. Igazukat abban látják, hogy a megyeszékhely eleve azért került Szegvárra, mert Károlyi Antal megvételre ajánlotta fel leromlott állagú kastélyát a vármegye részére. Ezzel, úgy tűnt, hogy sürgősen, kevés ráfordítással jutnak a szükséges épülethez, mármint a vármegye. Az 1768-ban felmért kastélyért a gróf 836 Forintot és 30 Krajcárt kapott. A levéltári források szerint az átépítéskor az épületre 1772 decemberéig 16664 Forintot és 18 Krajcárt, 1773-ig 20329 Forintot és 16,5 Krajcárt költöttek.
Arra a kérdésre, hogy a munkálatok miért tartottak ilyen sokáig, az ásatások során kapott választ a kutatócsoport. Szerintük teljesen új épületet emeltek, mivel sem az alapozáson, sem a falazáson nem találták meg semmiféle átalakítás nyomát, és a XVIII. századinál korábbi leletekre sem bukkantak az épület és közvetlen környezetének vizsgálata során.
Előkerült viszont a feltehetően a megyeházával egy időben készült kút és a megyeháza építésekor használt meszesgödör is.
Maradjunk tehát abban, amit bebizonyítottak az ásatások, amit mi kastélynak nevezünk, az valójában vármegyeháznak épült “irodaház”, mely így is szép barokk épület.

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

Hozzászólások
Hozzászólások betöltése

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató