Egy igen régi, a két háború közti időben általános használatúvá vált egy füles vasfazekat (vasból öntött fazekat) és egy nagyon
szép, kézi kovácsolással készült vas háromlábat ajándékozott Bihari Ferenc a Falumúzeumnak.
Ezek a tárgyak ma már nem igen találhatók a padlásokon, olyan ritkák, hogy élményszámba megy, ha mégis találnak egyet. Felénk, a faluban, csakúgy, mint a nagyobb városok környékén lévő tanyavilágban mindenhol használták. A vasfazék elődje a tűzálló agyagból készült, belül legtöbbször mázzal bevont fazék. Számtalan fajtáját ismerjük a fazekaknak. A fazekas mesterséget róla nevezték el. Szabadtűzön, kemencében is főztek benne. Először a tűz szélére, vagy a parázsba helyezték, hogy minél nagyobb felületen érje a láng. Főztek benne a szabadkéményes konyhákban a tűzhelypadkára helyezett vasháromlábra helyezve, alatta tüzelve. Ezen jól körbe vonta a láng, hamar megfőtt benne az étel. A vasból öntött fazék a két háború közötti időben szinte teljesen kiszorította a paraszti háztartásokban a cserépfazekak minden változatát.
