Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Rendvédelem- történetünk helytörténeti gondozása

0 106

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-Történeti Tudományos Társaság hivatásának tekinti nemzeti rendvédelmünk művelését¹ Tagjai között tudhatja szinte kivétel nélkül a diszciplína művelőit, illetve a témakör iránt aktívan érdeklődőket. Az utóbbi években új színfolttal gyarapodott a Tudományos Társaság palettája. 
A rendvédelem-történet helytörténeti jellegű témáinak művelői aktivizálódtak, akik felvételt nyertek a társaság tagjai közé. A rendvédelmi szakterületeket lefedő – és tudományos alkotó műhellyel működő szekciók mellett a Tudományos Társaság regionális csoportjai is gyarapodnak. A Berta Gyula nyugállományú honvédtiszt, kaposvári lakos által létrehozott és szervezett dél-dunántúli regionális csoport – amely az ország déli 
részében eddig egyedül működött – mellett kialakulóban van a dél alföldi csoport is². E szerveződés első jele a dr. Mészáros Imre szegvári lakos által, rendvédelem-történeti témával szervezett helytörténeti kiállítás. A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-Történeti Tudományos Társaság támogatja a rendvédelem-történet regionális kutatását és népszerűsítését, 
mert úgy gondolja, hogy – a diszciplína művelésének eredményeit publikáló művek mellett³- a helytörténeti feltárások egyrészt – mással nem helyettesíthető anyagokkal – gyarapíthatják a magyar rendvédelemtörténeti diszciplínát, másrészt pedig a diszciplína eredményeinek a megismertetésére az egyik legjobb lehetőség a szűken vett lakókörnyezet történetén keresztül megvalósuló népszerűsítés. Dr. Mészáros Imre 2003-ban kezdte el a szegvári rendvédelem-történeti kiállítás előkészítését. A kiállítás szervezője mellett felsorakoztak a témakör gyűjtésévei foglalkozó intézmények és személyek, valamint a település önkormányzata. A szegvári rendvédelem-történeti kiállítás kapcsán elengedhetetlen a településsel való rövid foglalkozás is, hiszen ma még ritkaság számba megy, hogy egy nagyközség figyelme kiterjedjen a falu rendvédelem-történeti aspektusaira is.
Az ötezer lakosú település büszke múltjára, melyet gondoz is. A gazdag helytörténeti anyaggal rendelkező falumúzeum a neolit korig visszamenően mutatja be a település történetét. A ma élő populáció azonban természetesen a török hódoltság alatt kipusztított etnikum helyére betelepítettek leszármazottai. Hogy a falu közössége milyen súlyt helyez a helyi kultúra ápolására azt kitűnően érzékelteti a Szegvárt bemutató könyv.
E mű – melynek 16 fős szerzői kollektívájában helyet kaptak a régió elismert kutatói – 700 oldalon mutatja be a település történetét. Figyelemre méltó, ahogyan a szerkesztők kialakították a kiadvány tartalmát. A komplexitásra törekvés mellett – amely magába foglalja a földrajzi környezettől az időjárási tényezőkön keresztül az épített környezettel való foglalkozást is – a mű ember központú. A kiadvány fókuszában a szegvári emberek és kultúrájuk áll. Külön fejezet foglalkozik a település oktatástörténetével, melyet a XVIII sz. első feléig tudnak – levéltári dokumentumokkal alátámasztva – visszavezetni. Méltán kapott a könyvben külön fejezetet Szegvár neves szülötteinek életútját bemutató rész. Az 5000 fős település 12 fő kiválósággal gyarapította a magyar kultúrtörténetet. A 12 fő között megtalálható festőművész, olimpikon, műfordító, orgonaművész, író, antropológus stb. Már az is figyelemreméltó, hogy a közösség a XIX. század utolsó negyedétől számon tartja a kulturális és tudományos élet kiválóságai közé emelkedő szegváriakat. A szegváriak mentalitását tükrözi, hogy a- kiegyezéstől a második világháborúig 28 bejegyzett társadalmi szervezet működött a faluban. Napjainkban 40 fölötti a szegvári székhelyű társadalmi szervezetek száma.
Ez a kultúrközeg minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy az augusztus 20-ai ünnepségsorozat rangos eseményévé válhatott a szegvári rendvédelem-történeti kiállítás megnyitója. A szegvári rendvédelem-történeti kiállításnak méltó helyet biztosított a település kastélya. Az épület jelenlegi formáját a XVIII. században nyerte el 1726-1728 között gr. Károlyi Sándor építtetett a török által lerombolt középkori Dóczi-féle udvarház romjain kastélyt. Ezt az épületet adta el gr. Károlyi Antal 1768-ban a vármegyének, mivel az újjá szervezett Csongrád vármegye még nem rendelkezett vármegyeházzal A megyeközpont 1773-ban költözött szegvárra. Öt év alatt a kastélyt átépítették a mai formájára. Az új impozáns emeletes épület 1883-ig adott otthont a megyeközpontnak Az épület legutolsó funkciója gyermeknevelő intézet volt. A jelenleg üresen álló kastély állami tulajdonban van. A kétszintes épület emeleti termei reprezentatív célú funkciók kiszolgálására készültek. A rendvédelem-történeti kiállítás anyagát ezen szint déli szárnyának termeiben installálták. A település lakosságának az igénye, a segítőkész önkormányzat, a méltó történelmi környezet és nem utolsó sorban a kiállítást szervező Dr. Mészáros Imre áldozatkész szervező munkája, valamint Szenczi Sándorné polgármester asszony anyagi támogatása teremtette meg a lehetőségét annak az összefogásnak, amely a kiállítás létrehozását eredményezte A kiállítás anyagát nyolc forrásból állították össze. Látványos és sokoldalú anyagot biztosított a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeum. A három kiállító terem egyikét döntően a Múzeum által biztosított relikviák töltötték be. A Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múzeum részéről a kiállítás rendelkezésére bocsátott tárgyak a XIX sz. második felétől az ezredfordulóig nyújtottak bepillantást a magyar rendvédelmi testületek hétköznapjaiba az egyenruhákon és a felszerelési tárgyakon keresztül. Külön termet foglaltak el a magyar útlevél-történeti relikviák, amelyek a kiállítás legérdekesebb részét képezték A magyar Útlevél-történeti blokk is egyedülálló a maga nemében, hiszen ilyen témájú gyűjtemény nincsen több az országban. A gyűjtemény anyagának a többségét – XX sz. kezdetén alkotott – az első magyar útlevél törvénytől az ezredfordulóig terjedő magyar útlevelek képezték. E gyűjtemény jelenleg a távolsági határforgalom magyar útiokmányait öleli fel. Az alkotópáros Dr. Nagy György és Dr. Nagy Pál azonban tervezi a csatlakozó témakörök (kis határforgalmi útiokmányok, hadműveleti területeken utazást biztosító okmányok stb.) kiállítási anyagként történő feldolgozását is. A gyűjtemény azonban jelenlegi állapotában is értékes és érdekes, hiszen számos kuriózumot tartalmaz, mint például a XVI. századi útipasszust. A harmadik teremben kerültek elhelyezésre a határőrség körmendi gyűjteményéből származó érdekes és látványos anyagok E terem falai között mutatták be a rendezők a településnek a határőrizethez fűződő viszonyát, amely a trianoni békediktátum nyomán alakult ki. A harmadik terem tartalmazta egyben a legtöbb helytörténeti vonatkozású kiállítási tárgyat. Híven került bemutatásra az 1881-től 1945-ig tartó időszakban a csendőrség, majd 1945-től napjainkig a rendőrség helyi tevékenysége. A színvonalas kiállítás biztosításához magánszemélyek is számos értékes anyaggal járultak hozzá. Dr. Ernyes Mihály, Dr. Lóránt Csaba, Dr. Parádi József, Simon F. Nándor és Zeidler Sándor szakkönyvek, igazolványok, szakfolyóiratok, kitüntetések, archív fotók kölcsönzésével járultak hozzá a kiállítás színvonalának gyarapításához.
Érdekes színfolttal gazdagították a kiállítás anyagát a Fazakas László által biztosított képviselő – illetve testőrség-történeti relikviák. A kiállítás megnyitásához kapcsolódóan, azt megelőzően a szentesi tűzoltóság és katasztrófavédelem munkatársai tartottak beszámolót Kajtár István vezetésével.
A kiállítást – 2004. augusztus 20-án 9.30 órakor – Szenczi Sándorné Szegvár Nagyközség polgármester asszonya, dr. Parádi József a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke és Földvári-Nagy István r. alez. a területileg illetékes rendőrkapitányság vezetője társaságában nyitotta meg.
A polgármester asszony hangsúlyozta, hogy a település mindig nagy gondot fordított történelme ápolására, amelynek új színfoltja a rendvédelem-történeti témájú kiállítás. Az elnök úr bemutatta a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaságot, illetve felhívta a jelenlévők figyelmét a kiállított témakörök kapcsán nemzeti rendvédelmünk néhány olyan hasznos tapasztalatára, amelyek napjaink számára is példa értékűek.
A rendőrkapitány úr a közbiztonságban a lakosság és a rendőrség együttműködésének a fontosságát emelte ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a múlt pozitív példáinak megismerése, a rend fenntartás mestersége nehézségeinek tudatosítása, a rendfenntartók iránti lakossági bizalom megerősödésében.
A megnyitóra érkező mintegy 250-300 főnyi látogató nagy érdeklődéssel vette birtokba a kiállítást. A gyerekek és a fiatalok őszinte érdeklődéssel fordultak múltunk ezen szeletét megtestesítő kiállítási anyagok irányába. Az idősebb nemzedékben saját fiatalságának emlékei elevenedtek meg a tárlók anyagait szemlélve. Nem csupán Szegvár lakosai, hanem a környező településekről is számosan eljöttek a megnyitóra.
Délben Szegvár önkormányzata fehér asztal mellett mondott köszönetet a kiállítás létrehozásában jeleskedőknek. A kiállítási tárgyakat biztosító gyűjtők és közgyűjtemények mellett ugyanis a község polgárai is elősegítették a rendezvény sikerét.
A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke emléklapot adományozott az önkormányzat polgármester asszonyával közösen: Gáll Attilának, Korógyi Antallnak, Kukovecz Mártának, Szarvas Jánosnak, Tóth József Györgynek. Rendvédelem-történeti Érdemérem kitüntetésben részesítette Földvári-Nagy István rendőr alezredest, Labádi Lajos levéltárost, dr. Mészáros Imre kiállítás-szervezőt. A Rendvédelem-történet önzetlen Támogatásáért Érdemkereszt elismerésben részesítette Szenczi Sándorné polgármester asszonyt. 
A nagyközség önkormányzata pedig jutalomban részesítette a kiállítás szervezésében kimagasló munkát végzőket.
A kiállítás megnyitóján résztvevők azzal a jóleső tudattal távozhattak, hogy tartalmas anyag színvonalas installálására és bemutatására került sor. Olyan kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, ahol az objektív valóság hű tükrözésére törekedtek a kiállítók, mellőzve mindenféle prekoncepciót.
A szegvári emberek példát mutattak a nagypolitikának, amikor a kiállítás létrehozásával kinyilvánították, hogy érdekli őket múltunk ezen szelete, a történelmi tapasztalatok megismerésére és hasznosítására e téren is szükség van. Talán egyszer eljön azon idő is, amikor az állam választott vezetői múltunk rendvédelmi részének a gondozására hivatott intézményi rendszert hajlandóak lesznek felállítani, hasonlóan a II. vh. előtti magyar és a jelenlegi nyugat-európai állapotokhoz. Jó volna, ha a harmadik évezred magyar kiállításának látogatói nemzeti rendvédelmünk szégyenfoltjai mellett mást is láthatnánk, hiszen az 1000 éves magyar rendvédelmet nem a terror jellemezte. Addig is azonban az érdeklődők figyelme a szegvári és a hozzá hasonló kiállítások felé fog fordulni, ahol nem csupán ismereteket szerezhetnek, hanem nemzeti önbecsülésük is gyarapodhat, elődeink napjaink számára is példamutató – eredményeinek megismerése nyomán.

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

Hozzászólások
Hozzászólások betöltése

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató