Felkerestem Józsi bácsit az Iskola utcában, kértem beszélgessen velem. Mit látott az elmúlt héten a Civil TV-ben, miről beszélgetnek a sarki kocsmában? Józsi bácsi kenyérrel és vízzel fogad, mert mondja: „Ő mostanában kenyéren és vízen él”. Meg a kábel és Civil TV-t nézi. Józsi bácsinak sas szeme van, mindent meglát.
– Mi érdekeset látott mostanában a Civil TV-ben? – Kérdezem Józsi bácsit.
– „Láttam én sok érdekéset: kígyót, békát, tücsköt, bogarat, még mindéféle édekéset, még nem igazán érdekéset. De amit a mútkó láttam, aztat a sok apácát, hát az vót a legérdekéssebb. Nem tudom hunnan szétték űket, de nagyon érdekések, még murisak votak. Szerettem nézni űket. Ennyi apáca még nem vót mostanába a faluba. De az is léhet, hogy sosé vót. Osztán még szórakoztatók is vótak. Ezékrű az apácákrú pedig asztat hinné az embér, hogy csak ájtatoskonni tunnak. Ezék még táncotak, még énekétek, csuda murisak vótak én mondom, tetszéttek nagyon. Én úgy látom, van a Civil TV-nek van égy tudós profésszora. Arra a kérdézgetőre gondolok, amelyik szérintem mikrofonna a kezibe alszik, de az is léhet, hogy mán a világra úgy gyütt. Me az ugyé mindénütt ottan van. Légyén régge, vagy dél, vagy este, de még éccaka is kérdézget. Mindén témába otthon van. Tarcsa a mikrofont, még osztán főtészi asztat az őrűt bonyolút kérdéséket. Me még a Gombos András úr is asztat mondta, ez igazán bonyolult kérdés, alig tudok rá válaszoni. Me mint a tűzhányó a forró küveket, úgy onttya magábú ez is az őrűt bonyolút kérdéséket. Mostan azé vót ami mán nagyon unalmas vót. Méghumtam néha. Csak a szomszédtú, még a Lajostú, a komámtú hallottam, hogy még az éccakai razziát is közvetítétték. Nem léhetétt valami nagyon izgalmas, ha méghumtam közbe. Nem értém én eszt? Nem értém, hogy van ez? Mindég nagyon izgalmas égy-égy razzia. Most még dög unalom vót bisztosan, ha elaluttam közbe. Sémmi sziréna, sémmi villogás, mánmint kéklámpa villogás. Nem értém, igazán nem értém, hogy van ez?”
– Józsi bácsi miről beszélgetnek a sarki kocsmában?
– „A kocsmába mindénki a bütykős hattyút várja. Milyen szénzáció lénne, ha Szégváron is mégjelénne valamelyik vízén égy ilyen csúdálatos madár. Me ugyé víz az van réngeteg. Madár is van réngeteg. Csak még ilyen bütykős hattyút nem igén látott sénki erre. Én sé láttam még bütyök nékülit sé, nemhogy bütykőset. Nem is szeretnék látni igaz me akkó jaj lénne a tyúkjaimnak. Lé kéne mészároni űket. Még tojást sé éhetnék. Mive gyúrná a tésztát az asszony? Úgy gondotam békerítém a tyúkudvarnak még a tetejit is. Akkó biztos zárt helyén lésznek, nem száhat bé sémilyen vad madár. Me hozza az mindégyik az influénzát nemcsak a bütykős hattyú. De szérintem ez az egész csak azé van, hogy kiircsák a kotlós állományt. Maraggyon égy-két csirkefarm az országba. Akkó tuti, hogy azok méggazdagonnak. Urajják a pijacot, a többi még e szégényédik. Így vót ez amikó paradicsomot termetünk akkó is. Ha jó idő vót, sok vót a paradicsom oszt ocsó vót, ha rossz vót az idő, kevés vót a paradicsom, oszt drága vót. Sénki sé tutta kitanáni mikó mit termeljén, azé nem termel mán sénki sémmit.”
– Azért nem egészen így van ez Józsi bácsi. A piacon mindent meglehet vásárolni.
– „Csak nem mindégy, hogy mennyibe kerül, me a nyugdíj még kevés. Ez még politika, de én még nem politizálok.”
Aki mindezt elmondta: Józsi bácsi az Iskola utcából.
Aki szó szerint leírta: Mihály Klára
