A hónap verse
Juhász Ferenc: Tűzliliom az éjszakába
Tűzliliom az éjszakában,
Én nem hiszek a csalogány szavában,
Én nem hiszek az emberi rosszban,
Én nem hiszek az emberi gonoszban,
Valami téboly van ebben a nagy nyárban,
Tűzliliom az éjszakában,
Én nem hiszek a csalogány szavában,
Ősz lepke gördül villany árvaságban,
Mint ősz csillag az Isten mosolyában,
Tűzliliom az éjszakában,
Zöld bénaság és növény-fekete,
Növény-állatok zöld lehelete,
Egymásból kicsüngő hüllő-bánatok,
Csönd-rostok, óriás sziromcafatok,
Zöld szorongás fölött kanca tüzesség,
Vér-lebenyek, boldog hevesség,
Láng-cimpák, buja vad csalogányok,
Tűzliliom, mondd meg a magányod,
Tűzliliom az éjszakában,
Én úgy hiszek az emberi csodában,
Valami jóban, valami szépben,
Valami emberi elrendeltetésben,
Tűzliliom az éjszakában,
Hold a diófa zöld zűrzavarában,
Hold a diófa zöld rendszerében,
Tűzliliom villanyfény-szegélyen,
Tűzliliom a földcsillag rimája,
Zöld tüskés velő-nyél kitüremlett szája,
Árnyék-űrből felszökellő könyörgés,
Véres érccel bélelt tigrishörgés,
Zöld tenyerén tűz-nemiség, gyíkhonalj-sárga
Üstököscsóva ver tűzkoponyádra,
A mindenséget vérzi be nagy bárdja,
A pokolig hasít suhintása,
Tűzliliom az éjszakába,
Valami téboly van ebben a nagy nyárban,
Üstökös-uszály hömpölyög nehéz szívemre,
Mint medúzára döglött bálna nyelve,
Mint óriáspolip köteg ernyedt csápja,
Omlik fejemre csipke gomolygása,
Valami vad angyal sír az éjszakában,
Szárnyát zuhogtatja egy másik világban,
Valami vak ördög dobog a vak űrben,
Kürtök és cimbalmok hamvadnak a bűnben,
Világ-nemző csődör nyerít, hívja párját,
Isten kék szeméhez rugdossa patáját,
Isten kék szeméből dől a láng verése,
Megfullaszt az égbolt szikra-üvöltése.
Felbömböl az ágon Gilgames bikája,
Nincs akire rontson, nincs aki levágja,
Szivárványtűz zsákja a hold dagadt gombja,
Rengeteg tűzlucskát az égbe kiontja,
Valami téboly van ebben a nagy nyárban,
Tűzliliom az éjszakában,
Rengeteg a föld, a tenger fölmászik a holdra:
Fortyogó nyáltömeg, szörnyeteg amőba,
Valami téboly van ebben a nagy nyárban,
Tűzliliom az éjszakéban,
Görcs diófa kő-gubanca alatt
Liliomtűz az égbe kihasad,
Fölötte az álmot kőkorszakba fonja
A vén diófa cement Laokoon-csoportja,
Kőkígyó örvénye, kő izomszövevénye,
Hajol rád liliom vérmárvány fekélye,
Több agyarú hal-kürt, bitang bíbor hidra,
Párducpettyes nyershús nősténycsillag-szomja,
Gyökér szövetségek, növény mellkasok
Zöld küllői fölött a vér zokog:
Tűzliliom az éjszakában,
Én nem hiszek a csalogány szavában,
Zord kezünkre hulló levelek árnya
Nagy, mint a sárkány szempillája,
Én nem hiszek a csalogány szavában,
Tűzliliom az éjszakában,
Mint ravatalgyertya éber csönddel tüntet,
Bevilágítja virrasztó szívünket,
Az emberiség nem éghet magában,
Mint tűzliliom az éjszakában.