Nagyon örülök, hogy az Idősek Napközi Otthonának tiszteletbeli tagja lehetek. E kapcsolat révén ott vagyok köztük (többségében) egy-egy ünnepségünkön. Így történt meg, hogy a karácsonyi ünnepség-sorozatot láthattam.
Kezdődött a „Durbincs” Bábcsoport szereplésével, Kondacsné Klárika óvónő vezetésével. Szép, ízléses, saját készítésű bábokkal, színvonalas történeteket illusztráltak. Kedves gyermekhangjukkal az idős nénik, bácsik arcára nyugalmat varázsoltak. Köszönet érte vezetőjüknek és a bábozást kedvelő gyermekeknek. Szép bevezető volt karácsony hangulatához.
Következő napon volt az Otthon fő ünnepe, melyet nagy készülődés, szereptanulás, szerepek próbálása előzött meg. Izgalommal tervezgették a megfelelő jelmezeket: ne legyen bonyolult, ne kelljen átöltözni, csak a szimbolikus jelleget igyekeztek megvalósítani.
Elérkezett a „nagy nap”. Az ebédlőben rendkívül jó ízléssel, karácsonyi hangulatot idézve feldíszített fenyőfa, asztalokon szaloncukor-csomag, gipszkép, narancs egy-egy személynek elkészítve várta az Otthonhoz tartozó idős embereket.
Amikor megtelt az ebédlő az ünnepelni vágyó idősekkek Pintérné Magdika az intézmény vezetője kedves szavakkal köszöntötte a megjelenteket. Beszédében mindenkinek szépet, jót kívánt a karácsonyi ünnep alkalmából és kérte kezdődjék az ünnephez méltó műsor.
Az iskola énekkara Lantos Mária tanárnő vezetésével szép karácsonyi énekekkel nyitotta meg az ünnepet.
Az Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanáraik furulyával, gitárral szóló és páros, színvonalas műsorral tették szebbé az ünnepséget. Mihály Erna és Bajomi Nagy Péter zenepedagógusokat dicséri szereplésük.
A helyi általános iskola tanulói pedig Bari Tiborné tanárnő vezetésével „A karácsonyfa és a kisveréb” c. darabbal kedveskedte az idős nézőknek.
A kultúrház „Tűzköves” Színjátszó Csoportjának öt tagja: Szűcs Zoltán és felesége, Orvosné Marika, Giláné Piroska, Nagy Edit közismert költők szebbnél-szebb verseit szavalták. Valamint szívszorító, könnyeket kicsalogató, családról szóló novellát olvastak fel. Gyönyörű volt!
Végül a Gondozási Központ Otthon lakóiból 14-en vállalták, hogy a szegedi Emeltszintű Szociális Otthonból származó „A betlehemi fogadós” c. darabot előadják. Csodálatos akaraterővel, komolyan, buzgón készültek e szép napra Bakóné Esztike vezetésével és Katika közreműködésével.
Minden fellépés jellemzője a gondos, ráfordított munka, amiért tisztelet, köszönet a legkisebb, mit mondani lehet.
Nem akarok ünneprontó lenni, de most őszintén, nyíltan kimondom: nagy csalódást okozott, főleg az otthon idős szereplő-gárdájának a Szegvári Civil Tv, mely ígérete ellenére nem jelent meg. Kérdés miért? Ha szegvári, akkor miért kellett vidékre menni? Tudom vannak kivételes esetek, de tudomásom szerint most még sem lehet tudni miért maradt távol a Civil Tv. A szép műsor megérdemelte volna, hogy Szegvár lakossága elé tárjuk, A gyerekeknek és fiatal szereplőknek más helyeken többször van lehetőségük megmutatni tudásukat. De az otthon lakóinak ilyen lehetősége nincs – sajnos – időskoruk és nehézkes mozgásuk miatt. Tovább fokozom méltatlankodásomat és nem azért, mert Szentest nem szeretem – hisz kenyérkereső helyem volt 30 évig -, de szentesieket jóval több esetben láthatjuk, (és kivágás nélkül), mint pl. falubeliektől elhangzott „nemcsak kenyérrel él az ember” műsorát többnyire igen lerövidített változatban élvezhetjük.
Nem állt szándékomban bárkit is sértegetni, mondanivalóm csupán sokak véleményének közvetítése. Ezzel azt szeretném elérni, hogy Szegvár ne legyen elmarasztalt a „Műsor Palettáján”. Azt is gondolom, anyagi helyzet is közbeszól, de bizonyára van erre is megoldás, ha a megértés nagyobb teret hódít.
Szíves elnézést kérek, ha valaki személyes érintettséget érez. Nem volna méltó e szép műsorhoz sem. Csak remélem 2007-ben több figyelmet kap az idősebb korosztály is.
Köszönöm a megértést és kívánok mindenkinek a „Szegvári Napló” szerkesztőségének és azoknak, akik a Naplót olvassák békességet, egymáshoz türelmet és Isten áldását 2007. minden napjára!
