Mi van a csíkos szatyorban?

Egy fárasztó, s számomra megrendítő nap után végre hazaérkeztünk. Nagyon kimerítő volt az utazás, szinte azonnal elaludtunk.
Néhány óra múlva hangos kiskutyasírásra, nyüszítésre riadtunk fel. A szakadó esőben kinéztünk az utcára, próbáltunk a hang irányába figyelni, de semmit sem láttunk. Nyugtatgattuk magunkat. Arra is gondoltunk, hogy szomszédaink kiskutyát kaptak, amíg távol voltunk.
A sírás hol erősödött, hol gyengült, néha abbamaradt, majd fájdalmasan kezdődött elölről. Így telt el az éjszaka. Járkáltunk, kicsit pihentünk, gyakran figyeltük a kertet, hátha meglátjuk a gazditól elkóborolt kis állatot. A felhőszakadásban reménytelennek tűnt a kutatás.
Hajnal öt órakor rémülten fedeztem fel egy csíkos bevásárlószatyrot az udvaromban a kapura felakasztva. Valaki egyenesen nekünk címezte a tartalmát.
Félve emeltük le a szatyrot a kapuról. Döbbenetes és szívszorító volt az élmény és a látvány. A táskában három gyönyörű, kimerült, ápolatlan kiskutya volt. Két tacskó keverék, s egy pici tenyérben elférő keverék. Hajnalra már nem volt hangjuk, csak nyöszörögtek. Ezek a kis jószágok túlélték fél tizenegytől hajnal öt óráig a tomboló vihart, hideg esőt, ilyen helyzetben. Melegítették egymást, azért nem pusztultak el. 
Fürdettük, ápoltuk, etettük őket, hiszen kis testükben bolha hemzsegett. Amíg aludtak, mi menhelyek után telefonáltunk, gazdit kerestünk.
Délután már három eleven, játékos, gyönyörű kutya játszott a kertemben. Egész nap, s azóta is az a kérdés foglalkoztat, hogy egy ember hogy tehet ilyet. Tudatosan hozzánk hozta, vagy véletlenül itt tette le a csomagot? Másnak is vitt? Legközelebb is hozni fog? Így szokta? Miért? Remélem, nem csinál belőle rendszert.
A két kis tacskókeverék egy nagyon kedves mindszenti házaspárhoz került. Biztos vagyok benne, hogy megszépíti napjaikat az állatokról való gondoskodás, a szeretet, amire ezek a picik ki voltak éhezve. 
A harmadik kutyának, Szepinek még keressük a gazdit vagy állatmenhelyet. Reménykedünk, hogy az ő sorsa is rendeződni fog.
Az ember sok mindent hall, lát, tapasztal, de ehhez hasonló gorombaság mindenkit megdöbbentett. Ez állatkínzás! Kinek jut eszébe ilyen módon kutyáitól megszabadulni, nem tudom. Az biztos, hogy az ilyen állattartót sokan szeretnénk becsomagolni a csíkos bevásárlószatyorba, s egy éjszakára fölfüggesztve magára hagyni a tomboló viharban, jeges esőben, szélben, s ez még enyhe büntetés…
A képek magukért beszélnek. Talán valaki ráismer lelketlen szomszédjára. Minden vágyam, hogy a felelősségre vonás ne maradjon el, s soha senkinek ne jusson eszébe ehhez hasonló cselekedet.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
(Antoine de Saint-Exupéry).