Juhász Dóra írása
Nyolc évtizede történt Tompaháton
Százhúsz éve nem volt olyan enyhe időjárás ősszel, amilyen 1926-ban. Tavasz az őszben. A cukorrépa szedőknek nem fagyott a kezük a répa koronájához. Ám amilyen jól indult a késő őszi munka, olyan rosszul végződött. Az egykori Csongrád vármegyei alispán, dr. Csergő Károly jelentéséből megtudhatjuk, mi is történt Derekegyház-Tompaháton 1926. november 4-éről 5-ére virradóra.
A derekegyházi uradalom kezelésében lévő tompaháti gazdasághoz 78 szegvári mezőgazdasági munkás szerződött répaszedésre. Éjjeli elhelyezésükre a major délnyugati részén nádfedeles barakk szolgált, amelyben emeletes deszkaágyak voltak. A helyiségben éjjel 1 órakor tűz ütött ki, amely oly gyorsan terjedt, hogy percek alatt lángba borította az egész épületet. Az alvásból felriadt emberek menekülni kezdtek, de csak egy kijáraton juthattak a szabadba, mert a másik be volt drótozva.
A menekülés nem sikerült mindenkinek.
A helyszínen meghalt a tűzben Mészáros Eszter, valamint sógora, Hajzler László, aki már kijutott, karjában súlyos sérüléseket szenvedett feleségével, de visszarohant, hogy kihozza sógornőjét is. Mindketten bennégtek. A szentesi közkórházba szállították Hajzler Lászlónét, Bihari Etelt, Bihari Istvánt, Mészáros Jánost, Tégla Mátyást, akik közül a következő napokban Hajzler Lászlóné, Bihari István és Tégla Mátyás belehaltak súlyos égési sérüléseikbe.
A tűz oltása a major gazdasági tűzfecskendőjével, majd a derekegyházi központi önkéntes tűzoltóság részvételével történt, azonban a nagy szél miatt csupán a szomszédos épületek mentésére szorítkozhatott. A járás főszolgabírája azonnal nyomozásba kezdett. Megállapította, hogy a tűznek két lehetséges oka volt. Egy késő éjjel hazatért munkás a sötétség miatt gyufát gyújtva kereste meg fekhelyét, majd a gyufát eldobta, ami a deszkaágyakról a földre szóródott szalmában tovább izzott. Lehetségesnek látszott az is, hogy a munkások főztek a barakkban, s nem voltak eléggé óvatosak, de akadtak, akik dohányoztak is. Lefeküdtek, s nem vették észre a szunnyadó tüzet addig, amíg azt a heves szél nagyobb lángra nem lobbantotta.
Nyolc évtized és egy esztendő telt el azóta. A tragédiáról a korabeli szentesi és hódmezővásárhelyi újságok tudósítottak, az alispán jelentését őrzi a szentesi levéltár. Bizonyára vannak azonban a katasztrófának olyan mozzanatai, amelyeket csak a szegváriak emlékezete őriz.
Kérjük, hogy akinek vannak ismeretei a tűzzel, az utána lefolytatott eljárásokkal, az uradalmat birtokló Weiss Manfréd örökösök intézkedéseivel, az általuk nyújtott esetleges kártérítéssel, minden egyébbel kapcsolatosan, ossza meg velünk levélben vagy személyesen keresse fel Szegváron a Művelődési Házat ( Régiposta u. 1)
A tűzvészben áldozatul esett szegváriak tiszteletére emlékmise lesz 2007. november 1-jén este hat órakor a helyi Római Katolikus Templomban.
