KOMOLY PRÓBA ELÉ ÁLLÍTOTT AZ ÉLET, HOGY OLVASMÁNYOS IS LEGYEN, DE NE LEGYEN MEGBOTRÁNKOZTATÓ, AMIT LEÍROK ÉS HITELES LEGYEN.
A nemi erkölcs elleni bűncselekmények különleges odafigyelést, türelmet és kihallgatási, meghallgatási taktikát igényel.
Fontos szabály, hogy azokat a jelzőket, szavakat kell leírni a nyomozás során, amit a sértett, a bűncselekmény elkövetője, vagy tanú használt. Bármilyen extrém, az etikett szabályaival össze nem egyeztethető szavak ezek. A nyomozó, a jegyzőkönyv felvételénél nem változtathatja meg egy primitív, kevésbé iskolázott ember kijelentéseit, szavait, mert akkor sérül a történet hitelessége. Például erőszakos közösülés esetén nem lehet „köszörülést” írni a közösülés helyett. Ha ezt mondja az ügyfél, vissza kell kérdezni mit értett „köszörülés alatt”? Ott vagyunk ahol „a part szakad”.
Tehát, nevén kell nevezni a nemi szerveket, ki-ki hogyan határozza meg, embere válogatja. Függ az iskolázottságtól, a környezetében szerzett ismeretektől.
Hírből már ismertem Pali bácsit, de személyesen nem találkoztunk.
Akkor még nem tudtam, hogy Pali bácsival egyszer még összehoz a sors egy másik cselekmény kapcsán.
*
Szép romantikus történettel induló szerelmi kapcsolat.: irigylésre méltó találkozás, személyes szimpátia. Meglátni és megszeretni vagy egészen valami más?…
A tanyavilágban nőtt fel egy kislány, – nevezzük el Juliskának – aki már nagylánnyá nőtte ki magát, ugyanis betöltötte 18-dik életévét. Egy szép nyári napon, gyalogosan elindult a dűlőúton, a két települést összekötő betonúti buszmegállóhoz, mert a városba kellett mennie.
Ugyanebben az időben egy jóvágású 19 fiatalember – nevezzük Jánosnak, ugyanezt tette. Csak egy másik tanyából indult, szintén gyalogosan, az említett buszmegállóhoz, mert neki a faluban volt dolga. Ami a fiatalokat gyerekkorukban összekötötte. hogy ugyanabban iskolában járták ki az általánost, de János egy osztállyal előtte, tehát egy évvel idősebb volt. Három tanyával odébb lakott a fiú. Amiben még sorsukban osztoztak, mindketten a családi gazdaságukban dolgoztak. Már évek óta nem találkoztak.
Talán négy év telt el azóta. A kislányból csinos, felnőtt nő, a fiúból izmos, jótartású szemre való férfi vált.
Ezen a nyári napon, véletlenül, vagy a sors akaratából, a dűlőút egyik kereszteződésén találkoztak. Szokásos dialóggal indult a beszélgetés.
– Szia –köszöntötte a fiú
– Szia, hová igyekszel? – kérdezte a lány
– A buszhoz, majd azzal a faluba.
– Én is, – válaszolta a lány, de nem a faluba megyek, hanem Szentesre.
– Hogy Te milyen gyönyörű vagy – mondta a fiú, miután a szemét nem tudta levenni a pólójáról, mert a mellei hívogatóan kinyomták a pólót. Biztosan nem hord melltartót, mert a mellbimbó holdja is formát ölt a pólóján.
– Te is megemberesedtél – vágta rá a lány- Jól nézel ki.
– Van udvarlód? – kérdezte a fiú.
– Nincs. Még nem érzem érettnek magam ahhoz, hogy fiúzzak – mondta a lány, miközben elpirult.
– Járjunk együtt – kezdeményezte a fiú.
– De hát most éppen azt tesszük – így a lány.
– Nem udvarolok én sem, senkinek. Még nem voltam szerelmes – eddig, de most, hogy látlak, ez változhat.
– Mi változhat? – kérdezte a leány.
– Akik járnak, azok csókolóznak, meg minden – mondta zavartan a fiú. (Az a blúz, a lányon és ott középen azzal két kis dudorral, teljesen elvette az eszét. Egészen bizonyos, hogy melltartót nem visel – fantáziázott.)
– A csókolózást értem, de mi az a minden? Nem tudom, mire gondolsz?
– A testi kapcsolatra – válaszolta a fiú.
– Na, már felejtsd is el. Ne csak a csókolózást, de mindent. Ne tévesszél össze a városi lányokkal. – mondta a lány durcásan- Érintetlen vagyok.
– Én is – mondta a fiú- Akkor kvittek vagyunk.
(Folytatása következik a II. résszel… hamarosan)
