Dr. Hérány Ferenc ügyvéd úr nagy egyéniség volt. Kedves, barátságos. Noha ismertük egymást, a magánéletünkben nem, de időként, – amikor bűnügyi nyomozóként dolgoztam Szentesen – többször találkoztunk, hivatalosan, mint az eljárás alá vont személyek kirendelt vagy meghatalmazott védőjével. Sokan őt, a roma családok védő-„szentjeként” tisztelték. Egymásnak adták a nevét, nagyon sok megbízást kapott tőlük.
A bírósági tárgyalásokon, más ügyvédektől eltérően, igyekezett a bíró érzelmeire hatni. Könnyfakasztó védőbeszédeket tartott a védencei érdekében. Többször így kezdte a védőbeszédét az utolsó szó jogán: „Tisztelt bíróság! Szegvár (vagy más település) határában van egy piros tetejű tanya (vagy házikó). Abban lakik a vádlott felesége hat gyerekével. Minden nap megkérdezik a gyerekek az édesanyjuktól „Édesanyánk, mikor jön már haza édesapánk. Ezért kérem a tisztelt bíróságot…”
Ez a szöveg ugyanannál a bírónál többször is elhangzott. A hozzátartozók meghatódtak, könnyes szemmel hallgatták. A bíró leejtett valamit a pulpituson a padlóra, csak a háta hullámzott valamiért rövid ideig, majd komoly arccal végighallgatta a már ismert védői beszédet. A tárgyalás után az utcán nyitott szívvel és nyitott bukszával köszönték meg a szép védőbeszédet.
A kihallgatásokon, – amikor a védő részvétele is kötelező volt – azt a kérdést tette fel az eljárás alá vont védencének:
– „Fizikai bántalmazást alkalmaztak-e sérelmére a nyomozás során?”
– Természetesen:”Nem” volt a válasz.
Néhány hónap elteltével, ezzel a kérdéssel nem jött elő. Furcsálltam. A kihallgatás után négyszemközt megkérdeztem:
– Mi történt, ügyvéd úr? Nem kérdezett rá a szokásos…
– Ne is kérdezze… X városban egy tyúklopásos ügyben megkérdeztem a gyanúsított kihallgatása előtt, hogy bántalmazták-e a védencemet? A körzeti megbízott nyomozta az ügyet. Az ügyfelem azt állította, hogy „A körzetes kipofozta belőle az igazságot”, most ezért tesz beismerő vallomást. A valóság az volt, hogy tetten érték, de – igaz a tyúkot visszadobta,- a kerítést átugorva elmenekült.
Volt még egy kis dolgom a kapitányságon, körülbelül fél óta múlva indultam haza autóval. Állj!- jelzést kaptam a település határán kívül az egyenruhás rendőrtől. Mit gondol ki állított meg?
– Nem tudom, csak sejtem…
– Így kezdte az igazoltatást: „Az anyád k..va…” Hát, leszoktam arról, hogy megkérdezzem.
– Nálam, nyugodtam megkérdezheti az ügyvéd úr.
Mindig szerettem a nagy egyéniségeket, Dr. Hérány Ferencet is ezek közé sorolom ötven év távlatából is..
