A 20. század legnagyobb szegvári bűncselekménye

Magyar Távirati Iroda, 1933. november 10. 20 óra 20 perckor megjelent közleménye

Péntekre virradó éjszaka Szegvár községben fejszecsapásokkal agyonverték Hérány Ferenc jómódú szegvári kocsmárost és feleségét.

A gyilkosságot a takarítónő vette észre a kora reggeli órákban. A vendéglőst holtan az utca közepén találta, az asszony pedig a vendéglői helyiségben feküdt. A takarítóasszony értesítette a csendőrséget, amely megindította a nyomozást. Délben kiszállt a vizsgálóbíró és az ügyészségi alelnök és megtartották a vizsgálatot. A nyomozás megállapította, a rablógyilkosságot Nagy Imre és Juhász József fiatal szegvári legények követték el, mert szombatra volt kitűzve esküvőjük, és a jómódú Hérány pénzéből akarták a költségeket fedezni.

Juhász Józsefet a délelőtti órákban elfogta a csendőrség. Tagad, és azt állítja, hogy Nagy Imre egyedül követte el a gyilkosságot. Nagy a község határában bujkál, nagy kést vitt magával azért, hogyha csendőrt lát, megölje magát.

Még nem lehetett megállapítani, hogy a gyilkosok mennyi pénzt raboltak el.

Kis újság, 1933. november 11.

Rablógyilkosságot követett el a vőlegény, hogy pénzt szerezzen szombati esküvőjére

Barátjával szövetkezve megölte a szegvári vendéglőst és feleségét, azután megszökött

A gyilkos menyasszonyát is őrizetbe vették

Vadállatias kegyetlenséggel véghez vitt rablógyilkosság történt a péntekre virradó éjszakán a Csongrád megyei Szegvár községben.

A rémtett nyomára kora reggel jöttek rá, amikor népesülni kezdett a közel nyolcezer lelket számláló nagyközség. Néhány földmíves azon az utcán ment a szántóföldek felé, ahol Hérány Ferenc nyugalmazott vasutas vendéglője van. Amikor a Hérány-féle kocsma elé értek ezek az emberek, rémülten kezdtek kiáltozni:

— Gyilkosság! Megölték Hérány Ferencet!

A szerencsétlen ember, aki néhány évvel ezelőtt vonult nyugalomba és megtakarított tőkéjéből nyitotta meg vendéglőjét és virágoztatta fel a kocsma forgalmát, arccal a föld felé fordulva, szétroncsolt fejjel, vérbe borultan hevert háza kapuja előtt.

A segélykiáltásokra többen szaladtak elő a szomszédos házakból, értesítették Bárdos Jenő községi orvost és a csendőrséget, néhányan pedig a kocsma nyitott ajtaja felé mentek, hogy utána nézzenek, mi történt a meggyilkolt vendéglős feleségével. Nyomban az volt ugyanis a gyanú, hogy — mivel az asszonyt sehol nem látták — őt is meggyilkolták.

A vendéglősné holtteste az ivóban

Azokat, akik Hérány Ferencné keresésére ‘indultak, vérfagyasztó látvány fogadta a kocsma ivójában. A terem közepén vértócsában hevert a szerencsétlen asszony borzalmasan összeszurkált teteme.

Közben vitéz Szakállay Lajos alhadnagy vezetésévei megérkeztek a szörnyű bűncselekmény színhelyére a csendőrök is, hogy megkezdjék a nyomozást.

A helyszíni szemlén Szakállay Lajos aki már negyven éve áll a csendőrség szolgálatában és környék szerte ismerik a nevét arról, hogy nagy sikerrel tudja felderíteni a legrejtélyesebb gyilkosságok bonyodalmas részletéit is, Hérány Ferencné holtteste közelében véres kési talált. Azonnal megállapította, hogy nemrégiben az egyik ismert szegvári gazdálkodónál látta a kést, mikor a gazda egy szüreti összejövetel alkalmával falatozott vele.

Mielőtt felkeresték volna a gazdálkodói, végigjárták a lakást és a szobák átvizsgálása során kétségtelenül megállapították, hogy a szerencsétlen házaspár elvetemült gyilkosai ki is rabolták a lakást.

Elfogják az egyik gyilkost

A helyszíni szemle után a gazda házához mentek a csendőrök, akiknek gyanúja nem a kés tulajdonosára, hanem arra a két fiatalemberre hárult, akik nemrégiben béreltek szállást a gazda házában. A fiatalemberek egyike Nagy Imre újkígyósi születésű legény, a másik pedig Juhász Farkas József fiatal napszámos.

Amikor a véres kést felmutatták a házigazda előtt, az megdöbbenve ismerte fői két nappal ezelőtt eltűnt zsebkését. Éppen a szobában tartózkodott egyik lakója, Juhász Farkas József is. A fiatalember a kés felmutatásakor elfehéredett, azután ijedten azt mondta a csendőröknek, hogy a kést két nap előtt lakótársánál, Nagy Imréinél látta. 

Juhász Farkas Józsefet a csendőrőrsre kísérték, miután már lakásán bevallotta, hogy Nagy Imre hajnalban elszökött Szegvárról és úgy búcsúzott el tőle, hogy többé nem látják egymást, mert valakit megölt és hogy ne kerüljön a hatóságok kezére, öngyilkos lesz.

A csendőrőrsön tovább vallott a fiatalember. Vallomása szerint Nagy Imre kora reggel felköltötte őt és közölte vele, hogy sikerült szombati lakodalmára, melyet Kozma Margit fiatal szegvári lánnyal tartana meg, pénzt szerezni, mert megölte és kirabolta Hérány Ferencet feleségével együtt.

A gyilkos töredelmes vallomása

Juhász arról nem akart tudni, hogy része volna a bűntettben, de amikor a kihallgatást vezető csendőralhadnagy váratlanul a kereszt kérdések pergőtüzével lepte meg, megtört és töredelmesen bevallott mindent.

Elmondta, hogy barátjával együtt nagy szegénységben élt, Nagy Imrének esküvőjére kellett a pénz. Amióta Szegváron laktak, többször megfordultak Hérány Ferencék kocsmájában és úgy látták, hogy az idős vendéglős házaspár igen jómódban él. Gondolták, hogy kirabolják őket. Csütörtökön este beszélték meg a rablást. Késő éjszaka, záróra után kopogtak be a kocsmába és miután megölték a házaspárt, elrabolták a pénzüket. Kétségbeesetten hangoztatta, hogy nem akartak gyilkolni, csak meg akarták akadályozni Hérányékat abban, hogy segítségért kiabálhassanak.

Még az orvosi vizsgálat során megállapították a csendőrök, hogy a szerencsétlen Hérány Ferencet hét baltacsapás érte a fején – felesége pedig nyolc – kilenc késszúrástól szenvedett ki.

Vallatni kezdték tehát Juhász Farkas Józsefet arra vonatkozóan, hogy ha nem akartak gyilkolni, miért szurkálták össze az asszonyt és miért ütötték hétszer is fejbe baltával a szerencsétlen Hérány Ferencet?

Juhász Farkas József görcsös zokogásban tört ki, de nem válaszolt vitéz Szakállay Lajos alhadnagynak, amiből arra következtetnek a nyomozó csendőrök, hogy a két elvetemült rablógyilkos előre megfontolt szándékkal követte el szörnyű tettét.

Juhász Farkas Józsefet vallomása után őrizetbe vették a csendőrök és miközben további nyomozást indítottak a gyilkosság körülményeinek pontos tisztázására, másrészt az eltűnt Nagy Imre kézre kerítésére, telefonon értesítették a kettős rablógyilkosságról a szegedi ügyészséget is.

Délután Szegvárra érkezett Zombory János vizsgálóbíró, akinek jelenlétében ma szombaton felboncolják a szerencsétlen Hérány-házaspár holttestét és aki a boncolás után ismételten ki fogja hallgatni Juhász Farkas Józsefet.

Véres férfiing a gyilkos menyasszonyánál

Az esti órákban a csendőrök kihallgatásra idézték be a megszökött rablógyilkos menyasszonyát, Kozma Margitot is. A fiatal leány elmondta, hogyan ismerkedett meg még hónapokkal ezelőtt egy környékbeli mulatságon Nagy Imrével és hogyan kérte meg a kezét a legény, a véres eseményről azonban — mint mondta — nem tud semmit.

Vitéz Szakállay Lajos gyanúsnak találta a leány viselkedését, ezért közölte vele, hogy házkutatást fog náluk tartani. Kozma Margitot erre őrjöngő zokogás fogta el és ismételten azt hangoztatta. hogy semmiről nem tud.

A csendőrök a leány tagadása ellenére is megtartották á helyszíni vizsgálatot, amely váratlan és szenzációs eredményt hozott.

A Kozma-házban, a menyasszony szobájában véres férfiingét találtak, amelyről kiderült, hogy a rablógyilkos vőlegény levetett inge.

A borzalmas bűnjel alapján őrizetbe vették a fiatal menyasszonyt is és ma őt is a vizsgálóbíró elé állítják kihallgatásra.

A meggyilkolt Hérány kocsmáros valamikor a szabadkai törvényszék altisztje volt. Onnan került a megszállás után Szegvárra, ahol kocsmát nyitott. Felesége testvére Szűcs szegedi börtönőrnek. Szűcs véletlenül tudta meg az ügyészségen, hogy milyen szörnyű véget ért nővére. Éppen az ügyészség folyosóján haladt át, amikor meghallotta a gyilkosságot.

Délmagyarország, 1933. november 11.

Délmagyarország, 1933. november 11.

Borzalmas kettős rablógyilkosság Szegváron

Ismeretlen lettesek baltával megölték az alvó kocsmárost és feleségéi, azután a házat kirabolták

(A Délmagyarország munkatársától.) Péntekre virradóra borzalmas kettős rablógyilkosság történt a csongrádmegyei Szegváron. Ismeretlen tettesek baltával megölték Hernyók kocsmárost és feleségét, azután pedig a tanyát kirabolták. A holttesteket kivonszolták az utcára és a vértől borított, felismerhetetlenségig összeroncsolt áldozatokat itt találták meg hajnali 4 órakor a járókelők. A csendőrség telefonon jelentette a történteket a szegedi ügyészségre, ahonnan dr. Liszkay Loránd ügyész és Zombory János vizsgálóbíró szállott ki a helyszínére a nyomozás, illetve a vizsgálat megejtése végett.

Megállapították, hogy a gyilkosságot valószínűleg az éjfélutáni órákban vad kegyetlenséggel követték el. Minden jel arra vall, hogy a gyilkosok álmukban lepték meg az áldozatokat és így végeztek velük. Hogy mit és mennyit raboltak el a kocsmából, azt eddig pontosan nem sikerült megállapítani.

A meggyilkolt Hernyák kocsmáros valamikor a szabadkai törvényszék altisztje volt. Onnan került a megszállás után Szegvárra, ahol kocsmát nyitott. Felesége testvére Szűcs szegedi börtönőrnek. Szűcs véletlenül tudta meg az ügyészségen, hogy milyen szörnyű véget ért nővére. Éppen az ügyészség folyosóján haladt át, amikor meghallotta a gyilkosságot.

A szegvári csendőrség péntek estére megállapította, hogy a gyilkosságot kik követték el. A tetteseket azonban még nem sikerült elfogni. A csendőrség reméli, hogy sikerül a tetteseket rövidesen kézre keríteni.

Kis újság, 1933. november 12.

A szegvári rablógyilkosságot három bűntárs követte el

Borzalmas vérfürdőt rendezték a vendéglős lakásában

Elfogta a csendőrség a második tettest is 

A Csongrád megyei Szegvár községben történt szörnyű rablógyilkosság ügye egyre szélesebb arányokban bontakozik ki újabb megdöbbentő részleteivel, amelyek felderítésén lázas eréllyel nyomoz vitéz Szakálházy Lajos csendőralhadnagy, a mindszenti kerület parancsnokának vezetésével a csendőrség.

A bűnper elvetemült főszereplője, a megszökött gyilkos vőlegény: Nagy Imre még szombat délutánra sem került elő, annak ellenére, hogy lovascsendőrök és gyalogos járőrök kutatják az egész környéken.

A nyomozásnak ez a része tehát még felderítetlen titkokat rejteget, annál sikeresebb azonban a csendőrök kutatása az őrizetben lévő és a gyilkosságban való részvétellel gyanúsított Juhász Farkas József újabb kihallgatása révén.

Hárman követték el a gyilkosságot

A Hérány-házaspár megölésével gyanúsított Juhász Farkas Józsefet pénteken éjszaka újból vallatni kezdte a nyomozás vezetője, vitéz Szakálházy Lajos. A fiatalember ugyanis, amikor arról értesült, hogy elszökött társának, Nagy Imrének menyasszonyát, Kozma Margitot is őrizetbe vették a csendőrök, kijelentette őrzője előtt, hogy ismét vallani akar elrettentő büntettük részleteiről. Kívánságát teljesítették, de alighogy megkezdődött újabb kihallgatása általános meglepetésre visszavonta a pénteki napon lett beismerő vallomását és azt hangoztatta, hogy nem részes Hérány Ferenc és feleségének meggyilkolásában, csak tudott a szökésben lévő társának csütörtök éjszaka elkövetett teliéről és ő tanácsolta Nagy Imrének, hogy véres ingét menyasszonyánál, Kozma Margitnál rejtse el.

Ekkor teljesen belezavarodott mondanivalójába és megtörten kezdte vallani a nyomozó hatóságok előtt az igazságot.

Juhász Farkas József újabb nagy meglepetésre azt vallotta, hogy a gyilkosságot két társával. Nagy Imrével és egy másik barátjával együtt követte el.

Azt most is hangoztatta, hogy tevékeny szerepe csak annyiban volt Hérány Ferencék meggyilkolásában, hogy mialatt Nagy Imre és barátja, záróra után bemennek a kocsmába és ott végrehajtották szörnyű tettüket, azalatt ő a házon kívül állt őrt, hogy azok zavartalanul vehessék magukhoz a pénzt.

Vitéz Szakálházy Lajos erre felszólította Juhász Farkast: vallja be, hogy ki volt a bűntársuk, a fiatalember azonban hosszú faggatás ellenére is konokul tagadott. Kihallgatását félbe is szakították és visszakísérték őt a csendőrőrs fogházi szobájába.

A hajnali órákban megbilincselve szállították be a csendőrőrsre Oroszi Ernő újpesti illetőségű fiatal szegvári munkást, aki elfogadásakor bevallotta a járőrnek, hogy neki is szerepe van a borzalmas rablógyilkosságban. Juhász Farkas Józsefet szembesítették Oroszi Ernővel és a két fiatalember ekkor zokogva ismerte be, hogy együtt ment Nagy Imrével Hérány Ferencnek és feleségének kirablására.

A boncolás meglepő eredményei

A két elfogott fiatalember vallatását beismerésük után félbeszakította Szakálházy Lajos, mert meg kellett jelennie a holttestek fel boncolásánál, amelyet Zombory János dr. szegedi vizsgálóbíró jelenlétében végzett a törvényszéki orvosszakértő.

A nyomozás első napi eredményével szemben a boncolás is meglepő eredményt hozott. A törvényszéki orvosszakértő megállapította, hogy Hérány Ferenc halálát nem közvetlenül a balta- csapások okozták, a vendéglős fojtogatás áldozata lett.

A tettesek tehát csak azután verték be a fejét a balta élével, miután előzőleg megfojtották. A vendéglős feleségét baltacsapások és késszúrások ölték meg, vele ezek szerint azalatt végeztek a tettesek, miközben harmadik társuk Hérány Ferencet fojtogatta.

Vérfürdő nyomai a szobákban

Szombaton tartotta meg a rémlett helyén a vizsgálóbíró a helyszíni szemlét. Ennek eredménye szerint a gyilkosok nem az ivóban támadták meg a vendéglős házaspárt, mint az kezdőiben látszott azáltal, hogy Hérány Ferencné holttestéré az ivószobában, a vendéglős tetemére pedig kívül, a kocsma ajtaja előtt találtak.

A hatósági emberek végig járták az egész házat, amely szörnyű vérfürdő nyomait mutatja. Vértől szennyezettek a házaspár hálószobájának falai, alvadt vérben gázoltak a vizsgálóbíró és kísérői a billiárdszobába is és vérnyomok vezettek a billiárdszobán keresztül az ivóig, ahol megtalálták Hérány Eerencnét. A gyilkosok tehát a lakás hátulsó részében támadták meg áldozataikat, a jelek szerint a billiárdszobában végeztek velük és vértől borítva azután hurcolták őket az ivószobába, majd a kocsma utcára nyíló ajtaján keresztül menekültek.

Kozma Margitnak, a megszökött Nagy Imre menyasszonyának szerepét még mindig nem sikerült megállapítani.

Délmagyarország, 1933. november 14.

A szegvári rablógyilkosság egyik tettese részletes beismerő vallomást tett

Két leszakított gumisarok a szénapadláson — Nagy Imrét nem találják a csendőrök

(A Délmagyarország munkatársától.) A szegvári rablógyilkosság egyik tettese, Juhász-Farkas József — mint jelentettük — a szegvári csendőrség foglya. A csendőrségnek kezdettől fogva az volt a gyanúja, hogy Juhász a szökésben lévő Nagy Imrével együtt követte el a kegyetlen rablógyilkosságot. Juhász azonban állhatatosan tagadta a gyilkosságban való részvételt és először azt állította, hogy neki

Nagy csak elmondta a történteket. Később azt vallotta, hogy látta a gyilkosságot, de abban nem vett részt. Mind a két gyilkos alacsony, vézna, fiatal legény, az áldozatok pedig nehéz, erős emberek voltak, úgy, hogy sem Juhász, sem Nagy nem bírt volna egyedül végezni velük. Hiába faggatták azonban a csendőrök Juhászt megmaradt tagadása mellett. Hétfő reggelre a nyomozás olyan eredményeket produkált, hogy ennek hatása alatt a konokul tagadó Juhász megtört és töredelmes beismerő vallomást tett. Bevallotta, hogy a gyilkosságot Nagy Imrével együtt követte el, előre megfontolt szándékkal. Pénzre volt szükségük és ezért elhatározták, hogy rablások, illetve gyilkolások útján fogaik pénzhez jutni.

Először egy másik korcsmáros meggyilkolását vették tervbe, de a terveit gyilkosság estéjén megtudták, hogy a kocsmárosnak nincs pénze, ezért elálltak a tervtől és azonnal elhatározták, hogy Hérányékat fosztják ki. Azt is elhatározták, hogy Hérányék kirablása után a postamesternőt gyilkolják meg és fosztják ki.

Juhász ezután részletesen elmondotta a borzalmas éjszaka részleteit. Bevallotta, hogy Hérány Józsefet, akire több baltacsapást mértek, végül megfojtották. Ezt a boncolás során is megállapították. A boncolóorvos megtalálta a kocsmáros nyakán a fojtogató kéz nyomait Hérány Józsefnén a boncolás 22 halálos sérülést fedezett fel. Juhász József beismerő vallomása úgy született meg, hogy a csendőrök kétségen kívül megállapították, hogy ő is részt vett a gyilkosságban. A helyszínen, Hérány József holtteste mellett ugyanis egy gumisarok lenyomatát találták meg a véres földbe belenyomódva. A csendőrök keresték a gumisarkot, de sehol sem találták. Az egyik csendőrnek végül feltűnt, hogy Juhász József egyik cipőjének a sarkán szögnyomok látszanak. Megállapították, hogy a cipőn azelőtt gumisarok volt, de Juhász a gumisarkot a gyilkosság után leszakította. Vallatták Juhászt, de eleinte az tagadott. A csendőröknek szorgos kutatás után hétfő reggelre sikerült a letépett két sarkot a padláson a széna alatt megtalálniuk.

A gyilkosság felfedezésekor a csendőrök a véres lábnyomot lefotografálták, arról gipszmintát vettek fel és most a letépett sarkot beleillesztették a gipszöntvénybe. A sarok milliméternyi pontossággal beleillett az öntvénybe.

Juhász-Farkas amikor látta, hogy minden további tagadás hiábavaló, sírva fakadt és görcsös zokogás közben bevallott mindent.

Nagy Imrét mindezideig nem sikerült megtalálni.

A temetésen megjelent a házaspár fia, Hérány István kultuszminiszteri számtiszt is, akit táviratilag értesítettek a tragédiáról.

Délmagyarország, 1933. november 15.

Délmagyarország, 1933. november 15.

Öngyilkosságot követett el a szegvári rablógyilkosság tettese?

Szabadlábra helyezték Nagy József menyasszonyát

(A Délmagyarország munkatársától.) A szegvári rablógyilkosság két áldozatát: Hérány Ferencet és feleségét tegnap délután eltemették. A temetésen megjelent a házaspár fia, Hérány István kultuszminiszteri számtiszt is, akit táviratilag értesítettek a tragédiáról.

A szökésben lévő Nagy Józsefet mindezideig nem sikerült elfogni, — úgy látszik, hogy „Nagy József öngyilkosságot kivetett el valami elhagyatott helyen”.

A nyomozó csendőrök néhány nappal ezelőtt őrizetbe vették Nagy menyasszonyát, Kozma Margitot, mert az volt a gyanú ellene, hogy tudott a gyilkosságról. Kozma Margitot most szabadon bocsájtották, mert kiderült, hogy nem volt semmiről sem tudomása.

Elbocsájtották a csendőrségről Oroszi Ernő napszámost is, akit Juhász vallomása alapján fogtak el. Juhász azt vallotta, hogy Oroszi is segédkezett a gyilkosság elkövetésénél. Oroszi azonban tökéletes alibit igazolt, tanuk vallották, hogy a gyilkosság éjszakáján a falu másik végében tartózkodott többedmagával, Juhász csak azért akarta belekeverni a gyilkosságba, mert régi haragosa.

Juhász Józsefet addig nem kísérik Szegedre, amíg Nagy József elő nem kerül. A nyomozás folyik. Még mindig nem sikerült megállapítani, hogy Nagy József mennyi pénzt vitt el.

Hérányék kocsmája a legjobban menő üzlet volt Szegváron és a házaspárnak tekintélyes megtakarított pénze volt.

Kis újság, 1933. november 15.

36 fillérje volt rémtette előtt a szegvári rablógyilkosnak 

A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL 

A csongrádmegyei Szegvár községben történt kegyetlen rablógyilkosság részletei még csak most. napokkal a megrázó esemény után, bontakoztak ki a nyomozó csendőrök előtt. A gaztett kitervezője: Nagy Imre még mindig nem került kézre, a hatóságok szakadatlanul tartó kutatása ellenére sem, annál döbbenetesebb adatokat tárt azonban a nyomozást vezető vitéz Szakálházy Lajos csendőralhadnagy elé újabb vallomásában az elfogott Juhász Farkas József, Nagy Imre cinkostársa. 

Elmondta, hogy Nagynak, három nappal az esküvője előtt összesen 36 fillére volt, ezért határozták el Hérány Ferencék kirablását. Közvetlen záróra után kopogtak be a kocsmába. Az öreg Hérány Ferenc még az ivóban ült és újságot olvasott, így amikor bort kértek tőle, ki is szolgálta őket. Nagy Imre közben a konyhába ment, ahonnan baltával a kezében tért vissza.

Az öreg kocsmáros a gyilkos szerszám láttára nem vesztette el lélekjelenlétét, rájuk támadt és botot kapott föl. A bottal még akkor is hatalmasakat ütött Nagy Imrére, amikor az már a balta élével több helyen megsebezte a fejét. Hérány segélykiáltásaira rohant be a ház távolabbi szobájából a felesége, akit azután, — mint vallotta Juhász Farkas — ő támadott meg a késsel. A kocsmáros, akit közben Nagy Imre még néhányszor fejbe sújtott a baltával, összeesett de pillanatok alatt felugrott és az utca felé akart menni, hogy fellármázza a szomszédokat. Nagy Imre ekkor hátulról ugrott a nyakába és iszonyatos dulakodás után, megfojtotta a szerencsétlen embert. 

Juhász Farkas Józsefet most már csak Nagy Imre elfogatásáig tartják a szegvári csendőrőrsön, a szembesítés után bekísérik a szegedi ügyészség fogházába.

Magyar Távirati Iroda, 1933. november 15. 18 óra 15 perckor megjelent közleménye 

A csendőrség nyomozó alosztályát értesítette a magyarbánhegyesi csendőrség, hogy a szegvári rablógyilkosság második tettesét Magyarbánhegyesen felismerték és elfogták. A csendőrség a letartóztatott Nagy Imrét Szegvárra kísérte a nyomozás további lefolytatására. Néhány nap múlva a nyomozás befejezése után Juhász Józsefet és Nagy Imrét a szegedi ügyészség fogházába kísérik. Nagy menyasszonyát, Kozma Margitot szabadon bocsátották, mert kiderült, hogy nem tudott a gyilkosságról. Ugyancsak szabadon bocsátották Oroszi Ernő napszámost, akiről Juhász azt állította, hogy segédkezett a gyilkosságban. Kiderült ugyanis, hogy Oroszi régi haragosa volt Juhásznak, ezért igyekezett belekeverni a rablógyilkosságba. Hérány Ferencet és feleségét tegnap temették el nagy részvét mellett.

Délmagyarország, 1933. november 16.

Szerdán elfogták a szegvári rablógyilkosság második tettesét

(A Délmagyarország munkatársától) Egy héttel ezelőtt történt a szegvári kettős rablógyilkosság, amelynek áldozatai, Hérány Ferenc kocsmáros és felesége voltak. A tettesek baltacsapásokkal mindkettőjüket megölték, azután a kocsmát kirabolták. A csendőröknek rövidesen sikerült megállapítaniuk a tettesek személyét. A gyilkosságot Nagy Imre 22 éves és Juhász-Farkas József 21 éves béreslegény követte el. Mindkét fiatal legény lelencgyerek volt annakidején és a gyilkosság előtti hetekben ismerkedtek meg. A gyilkosságot azért követték el, mert mindketten esküvő előtt állottak és pénzre volt szükségük. Juhász-Farkas Józsefet sikerült azonnal elfogni, Nagy Imre azonban a csendőrök elől megszökött. Juhász kezdetben tagadta, hogy részt vett volna a gyilkosságban, de a csendőrök a lábnyomai alapján rábizonyították a bűncselekményt, mire megtört és mindent bevallott.

A csendőrök napokon keresztül hajszolták Nagy Imrét eredmény nélkül. Személyleírásos körözését az egész országba szétküldötték és a körözés alapján szerdán délelőtt Magyarbánhegyesen elfogták és letartóztatták a gyilkos legényt.

Nagy Imre a tett felfedezése után gyalogosan vágott neki az országútnak és kedden hajnalban érkezett Magyarbánhegyesre. A kiéhezett, lerongyolódott legény a község szélén álló házba kopogtatott be és ennivalót kért. A tanya gazdája megvendégelte, majd Nagy Imre távozni készült. Az utcán szembetalálkozott a csendőrjárőrrel. A csendőrök láttára olyan zavart lett, hogy az feltűnt a járőrnek és igazolásra szólította fel. Nagy Imre álnevet adott, de hiábavaló volt, mert a csendőrök a kapott személyleírás alapján felismerték. Nagyot letartóztatták és átszállították Szegvárra.

Kis újság, 1933. november 17.

Egymásra vallanak a szegvári gyilkosok

Juhász József elájult, mikor megtudta, hogy elfogták cinkostársát, Nagy Imrét

A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL

Csütörtökön megbilincselve kísérték a csendőrök Juhász Józsefet és Nagy Imrét, a szegvári vendéglős házaspár kegyetlen gyilkosait a vérengzés helyére, hogy helyszíni szemlét tartsanak velük.

Amikor szerdán a csendőrök megmondták Juhásznak, hogy Nagy kézrekerült, a gonosztevő ájultan vágódott el és alig lehetett magához téríteni.

Nagy Imre vallomásában a rablógyilkosság minden borzalmas részletét elbeszélte:

— Együtt mentünk be Hérányék kocsmájába — mondta — és hogy ujjlenyomat ne maradjon utánunk, kesztyűt hoztunk, amit le sem vetettünk, amíg bent voltunk.

— Kettesben iszogattunk, aztán éjfél körül Juhász felkelt az asztaltól, kiment a félreeső helyre, majd visszafelé jövet a konyhában észrevette az aprítóbaltát. Felvette, aztán hátulról fejbeverte a kocsmárost. A szerencsétlen ember nagyot kiáltott. Odaszaladt a felesége. Az is kapott egyet a baltával.

— Ekkorra a kocsmában már sötét volt, mert a kocsmárosék azt hitték, hogy mi már készülődünk haza, hát eloltották a lámpát. A sötétben nem találtunk semmit, nem tudtunk eligazodni, erre kimentünk az utcára, bekopogtunk az egyik szomszédhoz és gyufát kértünk. A szomszéd adott is. Visszamentünk a kocsmába, amikor meglepetésünkre a konyhában világosságot láttunk. A leütött kocsmáros feltápászkodott, meggyújtotta az öngyújtóját és a lámpát kereste. Juhász megint felkapta a baltát, félbevágta, mire Hérány lerogyott.

— Amikor aztán kimentünk az utcára, hát Hérány még mindig jajgatott. Juhász odament hozzá, beleszúrt, aztán megfojtotta.

— Meneküljünk! — mondta. — Mert még elfognak bennünket! El is szaladtunk és a nádasban elrejtettük a két pár véres kesztyűt.

— Most aztán mi lesz? — mondtam. Azzal felelt a Jóska, hogy

— Legjobb lesz, ha meghalunk, mert úgyis akasztófa lesz a sorsunk, ha elfognak.

— Fellopakodtunk Juhász Jóska nevelőapjának padlására, ott a kifeszített ruha- száritókötélből két hurokravalót levágtunk.

A kötelet megfeleztük. Az öngyilkosságra azonban nem került sor, mert én azt mondtam, nekem a kötél nem kell, én kimegyek a temetőbe és ott agyonszúrom magamat.

A szembesítés alkalmával Nagy Imre mindezt szemébe mondta Juhásznak. A csendőrség megállapította, hogy a két gonosztevő heteken át készült a rablógyilkosságra.

Magyar Távirati Iroda, 1933. november 17. 23 óra 45 perckor megjelent közleménye 

A szegvári rablógyilkosság ügyében befejeződtek a kihallgatások. Juhász József és Nagy Imre – a két gyilkos – kihallgatásuk során beismerő vallomást tettek és elmondották a gyilkosság lefolyását. Mindkettőjüket a szegvári csendőrök pénteken délután beszállították Szegedre és bekísérték a ügyészség fogházába. 

Délmagyarország, 1933. november 21.

Szegvári rablógyilkosok a vizsgálóbíró előtt

(A Délmagyarország munkatársától.) Szombat este óta a szegvári kettős gyilkosság tettesei: Juhász-Farkas József és Nagy Imre a szegedi ügyészség fogházának lakói. A két fiatal legény meglehetősen nyugodtan viselkednek a fogházban, ahol egymástól elkülönítve helyezték el őket. 

Hétfőn reggel Zombory János vizsgálóbíró megkezdte a rablógyilkosok kihallgatását.

A vizsgálóbírói kihallgatás több óráig tartott, Juhász-Farkas Józsefet és Nagy Imrét a legkisebb részletre kiterjedőleg kihallgatta a vizsgálóbíró. A kihallgatást Zombory vizsgálóbíró kedden folytatja.

Magyar Távirati Iroda, 1933. november 24. 19 óra 5 perckor megjelent közleménye

A szegedi törvényszék vizsgálóbírája több napig tartó kihallgatás után pénteken befejezte Juhász József és Nagy Imre szegvári rablógyilkosok kihallgatását. A kihallgatás során mindkét vádlott egymásra igyekezett hárítani a felelősséget. Végül is úgy rekonstruálták a gyilkosságot, hogy a kocsmáros és felesége, és a két gyilkos között veszekedés támadt a kocsmahelyiségben, Hérány Ferenc menekülni igyekezett, a kocsmaajtó előtt azonban baltával fejbeverték. Hérány ekkor még eszméletnél volt, segítségért kezdett kiabálni, mire bekecset húztak a fejére és így a szakértők megállapítása szerint közvetlen halálát fulladás okozta. A szegedi ügyészség már elkészítette a vádiratot, amelyben a két tettest rablógyilkosság bűntettével vádolja.  

Délmagyarország, 1933. november 25.

Beismerő vallomást tettek a szegvári rablógyilkosság tettesei

(A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ügyészség több napig tartó nyomozás után teljesen tisztázta a szegvári kocsmárosházaspár gyilkosainak: Juhász-Farkas Józsefnek és Nagy Imrének megdöbbentő bűnügyét.

Megállapították, hogy Hérány Ferenc kocsmáros és a két gyilkos között hosszabb ideig tartó véres dulakodás volt. Eközben a két gyilkos késekkel és a kocsmában talált baltával támadt Hérányra, akinek feleségét már előbb elnémították több baltacsapással. A verekedés hevében a kocsmáros az ajtó felé tuszkolta támadóit és sikerült is a kocsma elé az utcára kijutnia, ahol segítségért kiáltozott. Nagy Imre, hogy elnémítsa a kocsmárost, hatalmasat ütött a fejére, majd a bekecsét ráhúzta az arcára.

Hérány az ütéstől elvesztette eszméletét; az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kocsmáros halálának a súlyos vérveszteség és a fulladás volt a közvetlen oka, Hérány Ferencnek senki sem ment segítségére és a szájára húzott bekecstől valósággal megfulladt.

A két gyilkos a vizsgálat során igyekezett egymásra hárítani a gyilkosságot, a szembesítés során azonban megtörtek és beismerő vallomást tettek. A szegedi ügyészség indítványára a vizsgálóbíró elrendelte a két rablógyilkos letartóztatását, amit mindketten tudomásul vettek. Juhász-Farkas József és Nagy Imre ellen az ügyészség — értesülésünk szerint — elkészítette a vádindítványt, mindkettőjüket gyilkosság bűntettével vádolják.

Orosházi friss hírek, 1933. november 26.

A szegvári rablógyilkosság tárgyalása

A szegedi törvényszék vizsgálóbírája több napig tartó kihallgatás után befejezte Juhász József és Nagy Imre szegvári rablógyilkosok kihallgatását. A kihallgatás során mindkét vádlott egymásra igyekezett hárítani a felelősséget. Végül is úgy látja a vizsgálóbíró, hogy a kocsmáros és felesége, valamint a két gyilkos között veszekedés támadt a kocsmahelyiségben. Hérány Ferenc menekülni igyekezett, a kocsmaajtó előtt azonban baltával fejbeverték. Hérány ekkor még eszméleténél volt, segítségért kezdett kiabálni, mire bekecset húztak a fejére és így a szakértők megállapítása szerint közvetlen halálát fulladás okozta. A szegedi ügyészség a két tettest rablógyilkosság bűntettével vádolja.

Délmagyarország, 1933. december 14.

A szegvári rablógyilkosok

A szegvári rablógyilkosok: Juhász József és Nagy József, akik borzalmas kegyetlenséggel megölték Hérány István kocsmárost és feleséget, idestova egy hónapja ülnek vizsgálati fogságban. Az ügyészség, tekintettel arra, hogy főbenjáró bűncselekményről van szó, indítványt tett mindkettőjük elmebeli állapotának megvizsgálására. A törvényszéki orvosszakértők a két gyilkost megvizsgálták és most terjesztették elő véleményüket mely szerint mindkét gyilkos teljesen beszámítható, épelméjű és cselekményük emberölésének idején sem szenvedtek elmezavarban. Az orvosszakértők megállapították, hogy a gyilkos béresek rendkívül alacsony értelmi fokon állanak. A gyilkosok rövidesen a bíróság elé kerülnek.

Orosházi friss újság, 1933. december 16.

Teljesen beszámíthatók a szegvári gyilkosok

Juhász Farkas József és Nagy Imre, a szegvári Hérány-házaspár kegyetlen gyilkosai már közel egy hónapja ülnek vizsgálati fogságban a szegedi ügyészség fogházában. Az ügyészség, tekintettel arra, hogy főbenjáró bűncselekményről van szó, indítványt tett mindkettőjük elmeállapotának megvizsgálására.

A törvényszéki orvosszakértők megvizsgálták a két gyilkost és most terjesztették be véleményüket. A szakvélemény szerint mindkét gyilkos teljesen épelméjű, beszámítható és bűncselekményük elkövetése idején sem szenvedtek elmezavarban. Az orvosszakértők megállapították azt is, hogy a gyilkos legények rendkívül alacsony értelmi fokon állanak.

Ügyükben rövidesen megtartják a főtárgyalást.

Szegvár

Fejszecsapásokkal agyonverték és kirabolták Hérány Ferenc jómódú szegvári kocsmárost és feleségét. A rablógyilkosságot Nagy Imre és Juhász József fiatal szegvári legények követték el, mert ki volt tűzve esküvőjük és a jómódú Hérány pénzéből akarták a költségeket fedezni. Juhászt már elfogta a csendőrség. Tagad és azt állítja, hogy Nagy egyedül követte el a gyilkosságot. Nagy a község határában bujkál. Kést vitt magával azért, hogy ha csendőrt lát, megöli magát. Még nem lehetett megállapítani, hogy a gyilkosok mennyi pénzt raboltak el.

Délmagyarország, 1934. február 7.

13-án tárgyalja a törvényszék a szegvári gyilkosság bűnügyét. A szegvári gyilkosság ügye rövidesen a szegedi törvényszék elé kerül. Néhány hónappal ezelőtt két napszámos meggyilkolta és kirabolta Hérány Ferenc szegvári kocsmárost és feleségét. A gyilkosok: Nagy Imre és Juhász József esküvő előtt állottak és erre kellett volna a pénz. Előzőleg mások meggyilkolását tervezték, de később Hérányék mellett döntöttek. A két gyilkos szörnyű küzdelmet vívott a házaspárral, a kegyetlen támadóknak végül is sikerült legyűrni a kétségbeesetten védekező embereket. Az ügyészség kétrendbeli gyilkosság bűntettével vádolja Nagy Imrét és Juhász Józsefet. A törvényszék február 13-ára, keddre tűzte ki a két rablógyilkos legény bűnügyének főtárgyalását.

Orosházi friss újság, 1934. február 10.

Kedden tárgyalja a törvényszék a szegvári gyilkosságot

Nagy Imre és Juhász József, a szeg- vári Hérány-házaspár gyilkosai kedden kerülnek a szegedi törvényszék elé. Kétrendbeli gyilkosság bűntettével vádolja őket az ügyészség.

Nagy Imre és Juhász József néhány hónappal ezelőtt meggyilkolta és kirabolta Szegváron Hérány Ferenc korcsmárost és feleségét. Nagy Imre nősülés előtt állott, kellett neki a pénz. Kitervelték, hogy gyilkosság révén szereznek pénzt. Először másokat akartak meggyilkolni, csak később határozták el, hogy a korcsmáros házaspárral végeznek. A két gyilkos szörnyű küzdelmet vívott Hérányékkal, végül is sikerült legyűrni a kétségbeesetten védekező házaspárt.

Juhász Józsefet még a gyilkosságot követő reggelen elfogták Szegváron, Nagy Imrének azonban napokig sikerült megmenekülnie a csendőrgyűrűből. Bánhegyesen került kézre. Kihallgatásuk alkalmával bevallották a bűn elkövetését, bár mind a kettő a másikra igyekezett áthárítani a kezdeményezés nagyobb felelősségét.

Magyar Távirati Iroda, 1934. február 13. 13 óra 35 perckor megjelent közleménye

Ma reggel 9 órakor kezdte meg a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa Juhász József és Nagy Imre szegvári legények rablógyilkossági és rablási bűnperének tárgyalását. Juhász József és Nagy Imre még a múlt év november 9-én este több baltacsapással meggyilkolta Hérány korcsmáros feleségét, majd magát a korcsmárost is életveszélyesen megsebesítette, azután pedig megfojtotta. 

A vádlottak személyi adatainak felvétele és a vádirat felolvasása után Gömöry-tanácselnök megkezdte a két vádlottnak a kihallgatását, akinek egyike sem töltötte be a huszonegyedik életévét. 

Juhász József bűnösnek érzi magát, de csak abban, amit tényleg elkövetett. Előadta, hogy társának, Nagy Imrének, három nap múlva lett volna az esküvője, s ezért pénzre lett volna szükség, hogy Nagy Imre ruhát vehessen és lakodalmát megtarthassa. A viszgálóbíró előtt tett vallomásával szemben most azt állította, hogy meg akarták gyilkolni a Hérány házaspárt. Este nyolc óra tájban értek a korcsmába, amikor Hérány az ajtót már be akarta zárni. A konyhában vacsoráztak és ittak, majd amikor fizetésre került a sor, előbb az asszonyt. azután a férjét verték fejbe baltával. Verekedés közben a lámpát eloltották. Még nem volt kilenc óra, amikor a szomszéd boltból gyufát hoztak és újból meggyújtották a lámpát. Erre a korcsmáros már magához tért. A vádlott az egyik székkel feléje sujtott, de nem találta el. majd társa Nagy Imre kezdett dulakodni a korcsmárossal,, akivel együtt a korcsma ajtón kívül kerültek., ahol azután Nagy Imre késsel átszúrta a korcsmáros torkát, vádlott pedig fojtogatni kezdte. 

Vádlott csak annyiban érzi magát bűnösnek, hogy Hérány megfojtásánál segédkezett. Tagadta, hogy előzőleg a házaspárt baltával megütötte volna. Mindent társára, Nagy Imrére hárított át.

Nagy Imre, a másik vádlott, nagyjából ugyanígy mondotta el a történteket azzal az eltéréssel, hogy ő viszont már Juhász Józsefre igyekezett hárítani az értelmiszerzőséget és hogy ő mindössze három-négyszer sújtott a korcsmárosné fejére, amikor Juhász már félholtra verte az asszonyt is, meg a férjét is. Ekkor Juhász átadta neki a baltát, hogy neki is legyen valami része a dologban. Midőn a boltból a gyufával visszaérkeztek, ő elmenekült, mert hallotta, hogy Hérány, aki magához tért, segítségért kiáltozott. Juhász később utánament s elmondotta neki, hogy Héránnyal is végzett, mert először késsel átszúrta a nyakát, majd megfojtotta.

A két vádlott a szembesítés után is megmaradt vallomása mellett. 

Az elnök a vádlottak kihallgatása után szünetet rendelt el. 

Szünet után a bonctani jegyzőkönyvet ismertették.   

A tárgyalás folyik. 

Magyar Távirati Iroda, 1934. február 13. 19 óra 55 perckor megjelent közleménye

Juhász József és Nagy Imre a szegvári kettős gyilkosság tettesei bűnperének délutáni tárgyalásán Czibola Antal védőügyvéd beterjesztette Nagy Imrének Juhász Józsefhez intézett levelét, amelyben Nagy Imre kéri Juhászt, hogy ne valljon ellene a tárgyalás során, mert ha Juhászt elítélik, s kiszabadul meg fogja szolgálni neki. Ezután Liszkay Lóránd ügyész, a vád képviselője fenntartotta az ügyészség vádját a kétrendbeli gyilkosságra és egyrendbeli rablás bűntettének kísérletére és ezekre a bűncselekményekre a legszigorúbb megtorló de igazságos ítélet kiszabását kérte. Utána Czibola Antal mondotta el védőbeszédét, amelyben méltányos ítéletet kért, majd Reich Zoltán dr., Nagy Imre védője szintén igazságos és enyhe ítéletet kért. Fél hét órakor a Gömöry-tanács tanácskozásra vonult vissza. 

Magyar Távirati Iroda, 1934. február 13. 20 órakor megjelent közleménye

Negyedórai tanácskozás után hirdette ki a Gömöry tanácselnök a törvényszék ítéletét, amely szerint mindkét vádlottat, Juhász Józsefet és Nagy Imrét bűnösnek mondották ki kétrendbeli gyilkosság bűntettében és egyrendbeli rablás bűntettének kísérletében s ezért mindkettőjüket kötél általi halálra ítélték. Az ítélet indoklása megállapítja, hogy a vádlottak előre megfontolt szándékkal gyilkolták meg Hérány Ferencet és feleségét, amit részben beismerésük, részben a vádlottak egymásra terhelő vallomása bizonyít. Az előre megfontolt szándékot a törvényszék abból is megállapította, hogy a vádlottak egyező vallomása szerint már november 8-án megbeszélték szándékuk megvalósítását és ettől semmi sem térítette el őket. Megállapította az indoklás azt is, hogy a vádlottaknál akarategység esete forog fenn, vagyis mindkettőjüknek a szándéka arra irányult, hogy a Hérány házaspár életét kioltsa. Az ítélet kiszabásánál a bíróság enyhítő körülménynek vette a vádlottak aránylag fiatal életkorát, viszont súlyosbító körülményke vette Juhász Józsefnél a többszörösen büntetett előéletet, mindkét vádlottal szemben a bűncselekmény halmazatát s azt a kitartó kegyetlenséget, amellyel cselekményüket véghez vitték. 

Az ítélet kihirdetését a két vádlott szó nélkül hallgatta végig. A halálos ítéletet Liszkay Lóránd ügyész tudomásul vette. Juhász József kegyelmet kért és a súlyos ítélet ellen fellebbezett, mert nem érzi magát annyira bűnösnek. Nagy Imre szintén kegyelmet kért. A védők az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be.

A tanács ezután visszavonult és zárt ajtók mögött kegyelmi tanáccsá alakult át. 

Friss újság, 1934. február 14.

Akasztófára ítélték a két szegvári rablógyilkost

A tárgyaláson megelevenedtek a kocsmáros-házaspár szörnyű legyilkolásának részletei — Előbb baltával verték, majd szurkolták, végül fojtogatták a hatalmas termetű kocsmárost. Az egyik gonosztevő öngyilkos akart lenni, de nem volt hozzá lelkiereje.

Ítélethirdetés után a hallgatóság meg akarta verni Nagy Imrét és Juhász Józsefet.

A szegedi törvényszék kedden délelőtt kezdte tárgyalni Nagy Imre és Juhász József szegvári napszámosok bűnügyét, akik a múlt év november 9-én baltával kegyetlenül meggyilkolták Hérány Ferenc szegvári kocsmárost és feleségét. A gyilkosságot azért követték el, mert mindkettőjüknek november 11-én lett volna az esküvője és nem volt semmi pénzük. Először egy másik vendéglőst akartak kirabolni, azután betértek a Hérány-kocsmába, ott ittak, majd előszedték a konyhából a baltát és amikor fizetésre került a sor, rátámadtak a vendéglős házaspárra. Előbb az emberrel végeztek, azután az asszonyt tették el láb alól. Hérány fejét 14 baltacsapás érte, az asszony testén az orvosi vizsgálat 24 sérülést talált.

A tárgyaláson először Juhász Józsefet hallgatták ki, aki mindent társára akart hárítani. Azt mondta, hogy ő e lakart menekülni a kocsmából, mikor Nagy Imre rátámadt Héránynéra, de társa utána kiabált:

— Agyonváglak, ha elmégy! Ha egyszer elkezdtük, nem hagyhatjuk abba!

Nagy Imre épp ellenkezően mondotta el a gyilkosság lefolyását, mint vádlottársa. Vallomása során sápadtan, halkan, dadogva beszélt.

Körülbelül egy órahosszat tartott, míg a Hérány-házaspárral végeztek. A vezető Juhász volt ő verte először baltával hátulról agyba-főbe Héránynét, majd a vendéglőst, amikor az a pincéből visszaérkezett. Juhász még késével is össze-vissza szurkálta Hérányt, amikor a baltacsapások után nem halt meg nyomban. Azután látták, hogy a szúrások nem ölik meg, mire Juhász fojtogatni kezdte. Majd Héránynéval végeztek.

Addig verték az asszony fejét, amíg csak volt benne élet.

Elmondotta Nagy Imre, hogy reggel a lakásukon tanakodni kezdtek, mit kellene csinálni? Ő panaszkodott, hogy nem tudja túlélni a véres eseményeket. Juhász biztatta: legyen öngyilkos! Fel is mentek a padlásra. Juhász elmagyarázta neki, hogyan kell elkövetni az öngyilkosságot. Meg is csinálta a hurkot. Neki azonban nem volt bátorsága, hogy felakassza magát. Erre barátja azt tanácsolta, hogy késsel szúrjon bele a szívébe. Ő ki is ment a temetőbe egy késsel, de nem volt lelkiereje a halálhoz. Három napig bujdosott a környéken, azután elfogták. A vádlottak kihallgatása után Jankovics László dr. orvos- szakértő terjesztette elő véleményét. Egy csomagból két koponyát vett elő és az asztalra tette a meggyilkolt házaspár koponyáit. Elmagyarázta és megmutatta, hogy Hérány kocsmárosnak olyan rendkívül kemény koponyája volt, hogy 14 baltacsapás sem ölhette meg. A fojtogatástól a szerencsétlen ember gégéje összetört. Az asszony koponyája már gyengébb alkatú. Azt valósággal agyonzúzták az elvetemült gyilkosok. Három olyan baltacsapás érte a koponyát, melyek közül egy is elég lett volna, hogy rögtöni halált okozzon. Ács Sándor, a másik orvosszakértő a vádlottak elmeállapotáról azt mondta, hogy Juhászon a degeneráltság jeleit lehet felfedezni. Nagy Imre intelligencia dolgában jóval felette áll társának. Á tárgyalást ezután felfüggesztették. A folytatást az elnök délutánra tűzte ki.

Az utóbbi évtizedek legszörnyűbb, legvéresebb bűncselekménye!

A délutáni tárgyaláson a bíróság ismertette azt a két levelet, a melyet Nagy Imre a börtönben irt Juhász Józsefnek és csempészúton juttatott el hozzá. Az egyik levélben Nagy Imre leírja Juhásznak, hogy mit kell vallania a tárgyaláson. Kéri, vállaljon magára mindent, legalább is a gyilkosság súlyosabb részét vállalja magára. Ebben az esetben ő, kiszabadulása után pénzjutalomban részesíti, sőt ha Juhász kiszabadul: örök életére gondoskodni fog róla. A levélben Nagy beismeri barátjának, hogy ő a nagyobb gonosztevő, ő követte el a súlyosabb bűnt, ennek ellenére kéri, hogy a levél szerint valljon a főtárgyaláson. A másik levélben azt írja, hogy abban az esetben, ha a bíróság halálra Ítéli őket, fellebbezniük kell.

De ha akasztófára kerülnek is, akkor is maguknak köszönhetik az iszonyatos halált.

A tárgyalást vezető elnök, még mielőtt a leveleket ismertette volna, Nagy Imréhez fordult:

— Beismeri, hogy maga írta ezeket a leveleket?

— Beismerem. De a súlyosabb részeket Juhász javította bele utólagosan!

A bizonyítási eljárás ezzel be is fejeződött. Az ügyész vádbeszédében azt mondotta, hogy a szegvári kocsmáros házaspár legyilkolása az utolsó évtizedek legszörnyűbb, legvéresebb bűncselekménye!

A gyilkosoknak nincs helye a polgári társadalomban.

A legszigorúbb büntetést: kötél általi halált kér. Külön kiemelte az ügyész, hogy Nagy Imre az elvetemültebb a két rablógyilkos közül.

A védők beszédei alatt a vádlottakon, akik ezideig az egész tárgyalás alatt meglehetős nyugalmat és egykedvűséget árultak el, a megtörtség, a testi és lelki összeroppanás jelei mutatkoztak. Eleinte mind a kelten csendben hallgatták védőik szavát, majd egyszerre feltört belőlük a zokogás és összerogytak a vádlottak padjában.

Mikor a bíróság ítélethozatalra vonult vissza, a két vádlott annyira elvesztette testi erejét, hogy fogházőreiknek kellett őket támogatni. Húsz perces tanácskozás után feszült csendben hirdette ki a bíróság az ítéletet. Nagy Imrét és Juhász Józsefet két rendbeli gyilkosság és egyrendbeli rablás büntette miatt kötél általi halálra ítélték.

Az elítéltek, akik állva hallgatták az ítélethirdetést, annál a szónál, amikor az elnök kimondta a kötél általi halálbüntetést, újra összerogytak és csak suttogó hangon tudták kimondani, hogy fellebbeznek.

Az elnök megkérdezte tőlük, hogy kívánnak-e kegyelemért folyamodni?

— Egymásután mondták igen halkan:

— Igen! . . . Könyörgünk!

A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult. A döntés titkos és annak eredményét nem is hozták nyilvánosságra.

Mikor az elítélteket a tárgyalás befejezése után a fogházőrök kivezették a teremből, a közönség nekik akart rohanni, hogy megverje őket. Egyszerre nagy csoportosulás támadt körülöttük és az öklök fenyegetőn emelkedtek fejük felé.

Az őrök védelmezték meg őket a hallgatóközönség dühétől… A szegvári kocsmáros házaspár halálraítélt gyilkosait azután levezették celláikba, ahol az akasztófa árnyéka kísérti őket szörnyű bűnükért…

Délmagyarország, 1934. február 14.

Két halálos ítélet a szegvári rablógyilkosság ügyében

A szegedi törvényszék kötéláltali halálra ítélte Juhász Józsefet és Nagy Imrét, akik borzalmas kegyetlenséggel megölték a szegvári kocsmárost és feleségét.

— A főtárgyaláson a húszéves gyilkosok egymást vádolták a bűncselekmény elkövetésével.

— Izgalmas főtárgyalás után este hirdették ki az ítéletet.

(A Délmagyarország munkatársától.) A szegvári rablógyilkosok: Juhász József és Nagy Imre napszámosok kedden kerültek a törvényszék Gömöry-tanácsa elé. Amikor a négy börtönőr bevezette a gyilkosokat a tárgyalótelembe, a meglepetés moraja hullámzott végig a közönségen. Mindkét gyilkos egyformán kistermetű, vézna ember, alig látszanak többnek 16—17 évesnél. Mindketten júniusban lesznek 21 évesek. 

Juhász és Nagy ölte meg a múlt év november 9-én este a szegvári kocsmárost és feleségét. A gyilkosság elkövetése után rabolni akartak, de attól féltek, hogy felfedezik őket, ezért elszöktek a helyszínéről. Juhász Józsefet másnap elfogták a csendőrök, Nagy József Magyarbánhegyesig szökött és ott fogták el. Előzőleg többízben öngyilkos akart lenni, de nem volt hozzá elég ereje.

A keddi főtárgyalásra a bíróság megidézte a meggyilkolt Hérány-házaspár fiát, ifj. Hérány Ferencet is, aki az egész tárgyalást végig hallgatta.

A személyi adatok felvételénél kiderült, hogy Juhász József fiatalkorában igen sokszor volt büntetve, mindig lopásért. Juhász nem ismerte apját, lelencként nőtt fel.

Az elnök felolvasta a vádiratot, amelyből kitűnt, hogy az ügyészség kétrendbeli gyilkosság és rablás kísérletének bűntettével vádolja őket, mint tettestársakat.

— Megértettük a vádiratot — felelték az elnök kérdésére a vádlottak. Nagy Imre ezután a fegyőri kíséretben távozott a teremből és megkezdődött Juhász József kihallgatása. A két vádlott közül Juhász a cinikusabb és a kevésbé megtört. Színes fantáziával mesél a lényegtelen dolgokról, ravaszul adja elő a reánézve kedvező részleteket, a gyilkosságról már kevesebbet mond és minden igyekezete abban merül ki, hogy mindent Nagy Imrére toljon. Ha valaki őt hallgatja, akkor azt hiszi, hogy senkit nem bántott, ártatlan áldozata Nagy Imrének.

Az elnök csodálkozva hallgatja a vádlott fantáziájának csapongását és többször kénytelen figyelmeztetni, hogy olyan dolgokat mond el, amikről azelőtt sohasem, beszélt. Juhász mindenekelőtt kijelentette, hogy azért, amit ő tett, bűnösnek érzi magát, egyébként nem. Elmondotta ezután részletesen, hogy Nagy Imrével és Nagy Margit nevű menyasszonyával Újkígyóson ismerkedett meg. A munka után Nagyék vele együtt Szegvárra mentek és ott húzódott meg a leány az ő nevelőszüleinél azzal, hogyha majd keres, megfizet az ellátásért. Neki volt néhány pengője, ami a részmunkából megmaradt, kártyán is keresett valamennyit, de a pénzt Nagy biztatására elmulatta. Nagy volt az, aki azzal vigasztalta, hogy ne búsuljon a pénze után, majd lopnak valamit. Elmondotta ezután Juhász, hogy mindenbe beleegyezett, amit Nagy mondott.

Előre örült, hogy szép ruhát szerez a pénzből és meglepi menyasszonyát. Másnapra Nagy tíz fillér árú élesztőt vásárolt azzal a céllal, hogy azt beadja a kutyának, amitől az megfullad. Ennél a pontnál az elnök megállította Juhászt és a következőket mondotta neki:

— Figyelmeztetem, szálljon magába, könnyítsen a lelkiismeretén, mert maga mellett egyedül a töredelmes beismerő vallomás lehet enyhítő. Maguk most egymásra igyekszenek tolni mindent, holott a nyomozás során rendesen beismertek mindent.

— Amit elmondtam, az mind úgy van — felelte Juhász.

Az elnök erre eléje tárta az előző beismerő vallomását. Juhász kijelentette, hogy a csendőrök kény szeritették beismerő vallomásra.

Hogyan történt a gyilkosság

Vallomása további részében elmondotta, hogy Hérányék éppen zárni akartak, amikor odaértek. A kocsmáros azért beengedte őket és bort hozott. Nagy italozás közben állandóan biztatta őt, azt hangoztatta, hogy majd ő fejbeüti a baltával Hérányt, a többi jön macától. Azt is mondotta, hogy adott jelre álljon fel és igyekezzék segíteni neki. Előadta, hogy Héránynét Nagy ütötte le, akkor, amikor az elfogyasztott italokért a pénzt kérte. Hérányné sikoltását hallotta, mire elfutott a konyhába. Nagy míg nekiugrott Héránynak és amikor ő el akart futni, azzal fenyegette Nagy, hogy őt is agyonvágja. 

A gyilkosságot tulajdonképen Nagy követte el — Nagy volt az, aki őt állandóan biztatta, hogy üssön ő egyet. A kérésre ő is ütött egyet-kettőt Hérány fejére. 

Az elnök újból eléje tárta az előző vallomását, mire Juhász kijelenti, hogy csupán annyiban érzi magát bűnösnek, hogy segített fojtogatni Hérányt és egy székkel le akarta ütni.

Nagy Imre a másik vádlott 

Ezután Nagy Imre kihallgatására került sor. Azzal kezdte vallomását, hogy bűnösnek érzi magát. A gyilkosságokra vonatkozólag pontosan az ellenkezőjét mondotta annak, amit Juhász. A gyilkosság napján elment a menyasszonyához és onnan együtt mentek a kocsmába. Nála nem volt semmi öldöklő szerszám. Juhász titokban megmutatta a kést. Ő erre a sarokban álló baltára pislantott, mint aki érti a dolgot. Ezután azt mondotta, hogy a gyilkosságokat Juhász követte el. Ő ütötte le Héránynét, majd a kocsmárost, akik mindketten elvesztették eszméletüket, időnként magukhoz tértek. Ilyenkor Juhász hozzájuk ugrott és ütötte őket a baltával míg el nem hallgattak.

Sokáig tartott a vérengzés.

Juhász erőszakkal a kezébe tette a baltát és ráparancsolt, hogy ő is üssön. Erre néhányat rácsapott az asszony fejére. Hérány megölése úgy történt, hogy amikor sötét lett a szobába, elszaladtak gyufáért a boltba. Visszaérkezésükkör látták, hogy Hérány még mozog. Juhász erre rárohant. Ő nem várta meg a végét, elszaladt haza. Hallotta Hérány sikoltását, többet nem látott. Az elnök kérdésére kijelentette Nagy, hogy Juhász agyában fogamzott meg a gyilkosság gondolata.

— Azt mondottá nekem, hogy ő majd megtanít engem szépen élni… Ő például soha nem dolgozik és mégis jól él…

Szembesítés

Az elnök kétszer is szembesítette a vádlottakat.

— Mondd meg, amit tettél — fordult Nagy Juhászhoz.

Az elnök megállapította ezután az iratokból, hogy Nagy előzőleg is majdnem hasonlóan vallott, csak az előre megfontoltságot tagadja most. Érdekes volt Nagy vallomásának az a része, amelyben elmondotta, hogy miképpen akarta őt Juhász öngyilkosságra rábeszélni. A gyilkosság után azt tanácsolta Juhász, hogy legyen öngyilkos, akassza fel magát. Fel is mentek a padlásra, ott Juhász elkészítette számára a hurkot, de ő meggondolta magát, de ekkor is elhagyta az ereje.

Ismét szembesítette az elnök a két vádlottat.

Ezúttal is hevesen vádolták egymást.

Két koponya

Ezután dr. Jankovics László és dr. Ács Sándor együttes orvosszakértői véleményét dr. Jankovics László terjesztette elő.

Az orvosok Hérányon és felségén 24 sérülést találtak. Hérány halálát főleg fojtogatás okozta, Hérányné elvérzés következtében halt meg. Jankovics professzor a szakértői vélemény előtárása során papírból két koponyát vett elő: Hérány Ferenc és Hérány Ferencné koponyáját. Ezeken demonstrálta, hogy a sértettek milyen sérüléseket szenvedtek. A fehér koponyák láthatólag megrendítették a vádlottakat, lehajtották a fejüket és nem mertek feltekinteni.

A tanuk közül kihallgatták a két gyilkos szállásadóit: Berezvai Ignácot és feleségét, azután Farkas Ferencet, Juhász nevelőapját, Farkas Veront, majd dr. Ács Sándor a vádlottak elmebeli állapotára nézve terjesztett elő szakértől véleményt. Az orvosok mindkét vádlottat beszámíthatónak mondották, a vélemény Juhászra nézve megjegyezte, hogy némileg gyengeelméjű. E kifejezés körül hosszú vita keletkezett. Molnár bíró azt kérdezte, hogy miképpen lehet valakit gyengeelméjűnek nevezni, amikor az illető ravaszul és logikusan, körmönfonton védekezik, mint Juhász. Az orvosszakértők úgy magyarázták meg azután a kifejezést, hogy ez a gyengeelméjűség nem valami kóros állapotot jelöl, hanem azt akarja mondani, hogy Juhász alacsonyabb műveltségű mint Nagy.

Két levél

Érdekes részlete volt a főtárgyalásnak az az indítvány, amelyet dr. Czibula Antal, Juhász védője terjesztett elő. Elmondotta, hogy Nagy Imre a fogházban két leveleit irt Juhásznak és ezekben a levelekben el ismerte, hogy ő a nagyobb bűnös. A délutáni tárgyaláson került sor a két levél felolvasására. Nagy elmondotta, hogy a levelet Juhász kérésére írta. Juhász azt kérte, hogy ő vállalja magára a tervezés szerepét, akkor ő magára vállalja a végrehajtást.

A két levélből az derült ki, hogy Nagy arra igyekezett rávenni Juhászt, hogy vállalja magára a gyilkosságot és őt mentse ki. Ebben az esetben őt kívülről ellátja pénzzel, élelemmel, örök hálára lesz kötelezve, és ha a fogházból kiszabadul, nála otthont talál.

— Maga írta ezt a levelet? — kérdezte az elnök.

— Én — vallotta be hosszas hallgatás után Nagy. De Juhász sokat belejavított, ami rámnézve nem jó.

Az elnök megállapította, hogy javítás nincs a levélben.

A perbeszédek

Dr. Liszkay Lóránd ügyész vádbeszédét azzal kezdte, hogy ma is hatása alatt áll annak a borzalmas látványnak, amely a helyszíni szemle során tárult eléje. A gyilkosok olyan kegyetlenséggel dolgoztak, hogy arra a bűnügyi krónikában alig van példa. A vádlottak cinizmusa Pipás Pistáéval határos. Az ügyész ezután részletesen kifejtette, hogy a gyilkosok előre megfontoltan követték el tettüket.

 — A bíróságnak — folytatta az ügyész — egy feladata lehet itt, a megtorlás. A két vádlott nem méltó arra, hogy továbbra is tagja legyen a társadalomnak, ezért a legsúlyosabb ítéletet kéri, főleg Juhász Józsefet illetőleg.

Czibula Antal Juhász József, dr. Reick Zoltán Nagy Imre kérelmét terjesztette elő. A védők beszédei alatt mutatták a gyilkosok a megbánás első felét: sírva fakadtak. Az utolsó szó jogán nem kívánt a két vádlott semmit sem előadni.

Az ítélet

A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette ítéletét. Bűnösnek mondotta ki a bíróság mindkét  vádlottat kétrendbeli gyilkosság és egy rendbeli rablás kísérletében és ezért őket kötéláltali halálra ítélte. A vádlottak mellett az az enyhítő körülmény szólt az indokolás szerint, hogy a 20 éves korhatárt alig haladták túl. De súlyosbító körülménynek vette a bíróság Juhásznál a büntetett előéletet, Nagynál azt, hogy tulajdonképen ő volt az értelmi szerző, mindkettőnél pedig a konok kitartást, a nagy kegyetlenséget, a halmazatot, az aljas indokot. A két halálraítélt rogyadozó térdekkel hallgatta az Ítéletet. Elhaló hangon jelentették be, hogy fellebbezni kívánnak, mert az ítéletet súlyosnak találják.

Az ügyész az ítéletben megnyugodott.

— Tekintettel arra, hogy a bíróság halálos ítéletet hozott, megkérdezem: akarnak-e kegyelemért folyamodni — kérdezte az elnök.

Juhász is, Nagy is, suttogó hangon jelentette ki, hogy kegyelmet kér.

Az elnök kihirdette, hogy a bíróság zárt tanácskozáson fog határozni.

A tárgyalás ezzel véget ért. A hozzátartozók engedélyt kaptak az ügyésztől, hogy a halálraítéltekkel néhány szót váltsanak.

A két halálraítélt ügye a tábla elé kerül.

Délmagyarország, 1934. április 20.

Az ítélőtábla pénteken tárgyalja a halálra ítélt szegvári rablógyilkosok ügyét.

(A Délmagyarország munkatársától.) A halálra ítélt szegvári rablógyilkosok, Juhász József és Nagy Imre ügyét pénteken tárgyalja a szegedi Ítélőtábla Kovács-tanácsa. A két fiatal béreslegény — mint ismeretes — hónapokkal ezelőtt meggyilkolta Hérány József szegvári kocsmárost és feleségét. Juhász esküvő előtt állott a másik gyilkos is jegyben járt, keresetük azonban nem volt, ezért határozták el magukat a borzalmas cselekedetre. Előbb másoknál kísérleteztek, végül is Herányékat szemelték ki.

A törvényszék a két legényt előre megfontolt szándékkal elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és mindkettejüket halálra ítélte. Az elítéltek az ítélet ellen fellebbezést jelentettek be, így került ügyük pénteken az ítélőtábla elé.

Magyar Távirati Iroda, 1934. április 21. 12 óra 25 perckor megjelent közleménye

A szegedi ítélőtábla ma délben hirdette ki ítéletét Juhász József és Nagy Imre húszéves szegvári munkások bűnügyében. A két fiatalember 1933. november 14.-ére virradó éjszaka Szegvár községben meggyilkolta Hérány vendéglőst és feleségét, ezután a lakást kirabolták, hogy pénzt szerezzenek Nagy Imre esküvőjére. A törvényszék annak idején mindkét vádlottat kötéláltali halálra ítélte. 

Fellebbezés folytán került a bűnügy a szegedi ítélőtábla elé, amely a törvényszék ítéletét Nagy Imre vádlottra annyiban változtatta meg, hogy a vádlottat a törvényszék minősítésével szemben bűnsegédi bűnrészességben mondotta ki bűnösnek és ezért életfogytiglani fegyházra ítélte. Juhász József ítéletét helybenhagyta. 

A tábla ítélete ellen a vádlottak és védőik fellebbeztek. 

Délmagyarország, 1934. április 21.

Az ítélőtábla szombaton hirdet ítéletet a halálraítélt szegvári rablógyilkosok ügyében

(A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ítélőtábla Kovács-tanácsa pénteken reggel kezdte meg a két szegvári rablógyilkos: Juhász József és Nagy Imre bűnügyének főtárgyalását.

A két fiatal napszámos hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy meggyilkolja a szegvári Hérány házaspárt, akiknek jól menetelű kocsmájuk volt. A rablást azért határozták el, mert egyikük esküvő előtt állott és ehhez pénzre lett volna szüksége. Társa vállalkozott, hogy segítségére lesz a dologban. Egyik este felkeresték Hérányékat. 

Éppen zárás előtt érkeztek, a kocsmáros azonban kiszolgálta őket. Amíg iddogáltak, kiszemelték a baltát, ami ott feküdt a fal mellett. Több félliter bort megittak, amikor azután fizetésre szólította fel őket Hérány Ferenc, adott jelre felugrottak és megtámadták őket. Először a kocsmárost, majd pedig feleségét ütötték le, de a sérülések nem voltak olyan súlyosak, hogy az áldozatok halálát idézték volna elő. A kocsmárosék több ízben eszméletre tértek és védekeztek.

Élet-halál harc folyt a négy ember között, több, mint másfél órán keresztül. Végül is Hérányné a sok baltacsapás következtében kiszenvedett és úgy látszott, hogy a férj is meghalt. A gyilkosok ekkor átszaladtak a szomszédos fűszerüzletbe és gyufát vettek, hogy a rablást is keresztül tudják vinni. Amikor visszatértek, észrevették, hogy Hérány még él és igyekszik feltápászkodni. Juhász ismét elővette a baltát és több csapást mért a szerencsétlen emberre. Hérányban még volt annyi erő, hogy több helyiségen keresztül szaladva az utcára menjen. Ott azonban utolérték a gyilkosok és leteperték. Juhász fejére húzta a bekecsét és a szívósan védekező, hatalmas embert megfojtotta.

A két gyilkos napokig bujkált a csendőrök elől. Nagy Imre többször öngyilkos akart lenni, de ereje nem volt hozzá, végül önként jelentkezett. Juhász azonban megszökött, két nap múlva fogták el Csanádimegyében a csendőrök.

Az ügyészség mind a két legényt előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés bűntettével vádolta. A törvényszéki főtárgyaláson a vádlottak beismerő vallomást tettek, de igyekeztek egymásra tolni a kezdeményező szerepét és tagadták az előre megfontolt szándékot.

Juhász védője, Czibula Antal becsatolt több olyan levelet, amelyet Nagy Imre írt a fogságban Juhásznak. Ezekben a levelekben állítólag elismeri hogy ő volt a kezdeményező, de igyekszik rábeszélni Juhászt, hogy vállalja magára a dolgot és ha ő kiszabadul, ezt a jóságát meghálálja neki.

A bíróság mind a két vádlott bűnösségét megállapította azzal, hogy az értelmi szerző mindenképpen Nagy Imre volt és mind a két vádlottat kötéláltali halálra ítélte.

Az ítélőtábla pénteki tárgyalása jórészt az iratok ismertetésével telt el. Az előadó bíró előadása nyomán megelevenedtek a borzalmas bűncselekménynek a részletei. Az iratok ismertetésének befejezése után Czibula Antal bizonyításkiegészítést kért. Ugyanazokat terjesztette elő, amiket a törvényszék annak idején elutasított.

Dr. Reich Zoltán a bizonyításkiegészítés kapcsán tanút jelentett be arra, hogy a börtönbeli leveleket Juhász kérésére írta Nagy Imre.

Kérte egy volt fogoly kihallgatását, kérte ezenkívül hogy írásszakértő vizsgálja meg a leveleket, mert szerinte Juhász meghamisította a levelek eredeti szövegét és igy azok tartalma sokkal terhelőbb, mint volt eredetileg.

A tábla az előterjesztéseket elutasította.

Az elnök ezután bejelentette. hogy az ítélőtábla szükségét látja annak, hogy a két vádlotthoz kérdéseket intézzen. Az elnök főleg az áldozatok testén talált szúrt sebek keletkezését tartatta. A vádlottak azt állították, hogy ezekről semmit sem tudnak. Nagy kijelentette, hogy ő nem szúrta meg egyik áldozatát sem, mert nála nem volt kés.

Az iratokból megállapították, hogy amikor a gyilkosságot felfedezték, Hérányné véres fehérneműit egy széken találták. Az elnök azt firtatta hogy ezek a fehérneműdarabok hogyan kerültek le az áldozatról, de a két vádlott errenézve sem tudott felvilágosítást adni.

Dr. Zobay Ferenc főügyészhelyettes kérte hogy egyrendbeli rablás büntette helyett kétrendbeli rablás bűntettében állapítsák meg a vádlottak bűnösségéit, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A védők a halálbüntetés ellen szólaltak fel, Reich Zoltáin még a minősítés kérdését is vitatta.

Az elnök a perbeszédek elhangzása után közölte, hogy a tábla szombaton délelőtt hirdeti ki ítéletét. 

Délmagyarország, 1934. április 22.

Juhász Józsefet halálra, Nagy Imrét életfogytiglani fegyházra ítélte a tábla a szegvári gyilkosság ügyében

(A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ítélőtábla Kovács-tanácsa pénteken letárgyalta a gyilkossággal vádolt és az elsőfokú bíróságon halálra ítélt szegvári gyilkosak bűnügyét, az ítélethirdetést szombaton délelőttre halasztották. Szombat délelőtt nagyszámú érdeklődő gyűlt össze a tárgyalóterem várakozó szobájában. A két fiatal gyilkos a szoba sarkában összeroskadva, maga elé meredten várta a bíróságot. Féltizenkettőkor a két vádlottat bevezették a terembe, nemsokkal  később bevonult a tanács és az elnök megkezdte az ítélethirdetést.

Az ítélőtábla a törvényszék Ítéletének Nagy Imre vádlottat illetően, Hérány Ferencre vonatkozó részét megsemmisítette és Nagy cselekményét Hérány Ferencre vonatkozólag bűnsegédi bűnrészességnek minősítette. Ezért, valamint a terhére még fennmaradó egyrendbeli gyilkosság és egyrendbeli rablás bűntettének kísérlete miatt életfogytig tartó fegyházra ítélte Nagy Imrét. Az ítéletnek többi részét helybenhagyta a tábla. Így Juhász Józsefet a tábla is kötéláltali halálra ítélte. 

Az ítéletindokolás szerint a tábla elfogadta a törvényszék által megállapított tényállást és a maga ítélkezésének alapjául vette. A tábla is bűnösöknek ismerte fel a vádlottakat. A minősítést illetően a bíróság arra következtet a tényállásból, hogy a vádlottakat tettük végrehajtásánál ölési szándék vezette és tettüket előre megfontolták. Erre a körülményre mutat az, a vádlottak elhatározták, hogy mindenképpen pénzt kell szerezni.

Az indokolás ezután részletesen foglalkozott Nagy Imrével, illetőleg a reá vonatkozó minősítéssel.

A tábla úgy találta, hogy Nagy Imre Hérány Ferenc meggyilkolásában nem tekinthető tettestársnak, mert csupán az áldozat karjait fogta le. A gyilkosságot egyedül Juhász hajtatta végre. Nagy Imre általában — az elsőfokú bíróság súlyosabb megállapításával szemben a kisebb részben vett részi az egész bűncselekményben és ezt a tábla jelentékeny enyhítő körülménynek tekintette. A bíróság mindezek alapján Nagy Imrét életfogytig tartó fegyházra ítélte halálbüntetés helyett.

Az indokolás befejezése után dr. Zobay Ferenc főügyészhelyettes semmiségi panaszt jelentett be Nagy Imre enyhébb büntetése miatt, a súlyosabb büntetés végett, semmiségi panaszt jelentett be Czibula Antal Juhász József és dr. Reich Zoltán Nagy Imre védelmében.

Ezután az elnök Juhász Józseftől megkérdezte hogy tekintettel a halálos ítéletre, kíván-e kegyelemért folyamodni?

Alig hallható hangon felelte:

— Igen.

Az elnök kihirdette, hogy a bíróság kegyelmi tanáccsá alakul át és zárt ülésen határoz, hogy ajánlja-e kegyelemre Juhász Józsefet, vagy sem.

Az elítélteket ezután visszavitték a Csillagba.

Dicséretek: … Varga István II. tőrm.-t, mert 1933. évben Hérány Ferenc és neje szegvári lakosok meggyilkolása ügyében a nyomozást kiváló szaktudással, leleményességgel és fáradhatatlan szorgalommal végezte, miáltal a bűnjelek biztosítva lettek, tettesek pedig az igazságszolgáltatás kezébe kerültek;

Friss újság, 1934. október 11.

A szegvári gyilkost a Kúria is halálra ítélte

Társa sorsa örök rabság

Juhász József és Nagy Imre foglalkozásnélküli napszámosok a múlt évben november 8-án előre megfontolt szándékkal, éjnek idején behatoltak Hérány Ferenc szegvári kocsmáros félreeső vendéglőhelyiségébe, rátámadtak a kocsmárosra és feleségére, akiket kegyetlenséggel, balta és kések segítségével, majd utóbb fojtogatással meggyilkoltak, össze akarták szedni az értékesebb holmit, de kívülről gyanús neszt hallottak, mire a rablás befejezése nélkül, mindent hátrahagyva kereket oldottak. A két rablógyilkos hamarosan csendőr- kézre került s a szegedi törvényszék mindkettőjüket kötéláltali halálra ítélte.

A szegedi Tábla csupán a Juhász Józsefre vonatkozó halálos ítéletet hagyta helyben, Nagy Imre büntetését életfogytiglani fegyházban szabta meg. A Kúria most a Tábla ítéletét helybenhagyta. A halálos ítélet elhangzása után a kúriai tanács kegyelmi tanáccsá alakult át s zárt ülésben döntött Juhász József megkegyelmezése, illetve kegyelemre ajánlása tekintetében. A kegyelmi tanács határozata titkos.

Orosházi friss újság, 1934. október 12.

Jogerős a szegvári rablógyilkosok büntetése

Egyik halál-, másik életfogytiglani fegyházbüntetést kapott

Budapestről jelentik: A múlt év novemberében Hérány Ferenc szegvárt korcsmárost és feleségét meggyilkolta és kirabolta két csavargó: Juhász József és Nagy Imre. A szegedi törvényszék mindkét gyilkost kötéláltali halálra ítélte. A szegedi tábla Juhász halálos Ítéletét helybenhagyta, Nagy Imre büntetését ellenben életfogytiglani fegyházra enyhítette. A kúria szerdán a táblai ítéletet jogerősen helybenhagyta.

8 órai újság, 1934. december 16.

Kegyelmet kapott a halálra ítélt szegvári rablógyilkos

Kötél helyett életfogytig tartó fegyház

(Saját tudósítónk telefonjelentése.) A múlt év novemberében Hérány Ferenc kocsmárost és feleségét több baltacsapással és késszúrással megölték. Az egyik tettest Juhász József 20 éves szegvári napszámos személyében sikerült már másnap elfogni, a másik tettes azonban, Nagy Imre, ugyancsak 20 éves szegvári napszámos napokig bujdosott, amíg csendőrkézre került. A két gyilkos november 8-án este a kocsmában ivott. Ki akarták fosztani Hérányék lakását és amikor az asszonnyal egyedül maradtak a kocsmában, hozzáláttak a terv kiviteléhez. Több baltacsapással szétverték a kocsmárosné fejét.

Az asszony sikoltozására bejött Hérány Ferenc az ivóba, mire több késszúrást ejtettek rajta, azután megfojtották.

Az egyik gyilkos, Nagy Imre, három nappal az esküvője előtt volt és azért ölte meg a kocsmáros házaspárt, mert ünneplőruhára valót akart szerezni az esküvőjére.

A szegedi törvényszék Juhászt és Nagy Imrét kötélhalálra ítélte, a tábla azonban csak Juhász halálos ítéletét hagyta helyben, míg Nagy Imre büntetését 15 évi fegyházra változtatta át. Ezt az ítéletet jóváhagyta a Kúria is. Juhász József kegyelemért folyamodott. Ma hirdette ki a szegedi törvényszék Gömöry- tanácsa a legbelsőbb döntését, amely szerint a kormányzó megkegyelmezett Juhász Józsefnek, és a halálbüntetést életfogytiglani fegyházra változtatta át. Juhász hálálkodva fogadta a kormányzói kegyelmet.