A Szegvári Református Egyházközség Sok szeretettel meghívja Önt és kedves családját, barátait, 2020. július 19-én (vasárnap) délután fél négyre a Szegvári Református Templomba a Rákóczi Kocsmája Zenei Műhely koncertjére.
A Szegvári Református Templom címe: Szegvár, Szentesi u. 11.
A Rákóczi Kocsmája Zenei Műhely 2015-ben alakult kísérleti műhelyként, nevét egy somogyi népballada ihlette.
Alapvető célja a tradíció mélyebb összefüggéseinek keresése zene eszközökkel. Az együttes repertoárjában az autentikus népzenei hangzáson túl megjelennek az átiratok, feldolgozások, a klasszikus és régi zene valamint kortárs alkotások is.
A zenekar története
Tunyogi József (Ének, pásztorfurulyák, moldvai kaval, hegedű, cselló, bansuri): 2014-ben kezdődött. Mint egy magból a növény, úgy indult. Tétován, homályosan, ugyanakkor elszántan, makacsul, visszavonhatatlanul. Azon a nyáron a feleségemmel kinn voltunk Csíksomlyóban, a búcsúban. Előtte elhatároztuk, hogy veszünk Ségercz Feritől (Fabatka, Égvilág zenekar, Sepsiszentgyörgy, Erdély) pásztorfurulyát.
Azután kezdtem tanulni videóról. A sokat hallott dallamok – a több évtizedes kapcsolat a népzenével, a klasszikus zenével, a dzsesszel – segítettek. Abban az időben, ősszel, rendeltem gardont és kobzát Csibi Szabolcstól, (Sepsiszentgyörgy, Erdély) Békéscsabán.
Boros Zsolti (Ének, klasszikus- és akusztikus gitár, koboz, tanpura, blockflöte, ezen kívül zeneszerző, versíró) később bejött hozzánk, véletlenszerűen, teljesen más ügyben. Beszélgettünk, megismerkedtünk. Elmondtam neki a zenéléssel kapcsolatos szándékomat, a célokat: közösségépítést, értékőrzést, és átadást az unkáinknak, a fiataloknak, a szépség iránti elkötelezettséget, stb. Mutattam pár, botladozó népzenei motívumot, dallamot.
A zenéről, a célokról Zsolti is hasonlókat gondolt. A klasszikus gitár, az énekes – főként klasszikus – zenék érdekelték. A népzene akkor még nem túlságosan. Nem tudtunk a hangszereken (pásztorfurulya, koboz, stb.) játszani. Egyik alkalomtól a másikig gyakorolgattunk, sokat beszéltünk, próbálgattuk a hangszereket. Hallgattuk az egymásnak mutatott dallamokat, ismerkedtünk. Próbálgattuk a mélyebb zenei üzenetek titkait fürkészni. Néha egészen jó dolgok is megszólaltak. Tehát a népi és a hivatalosan „komoly”, klasszikus zenei ízlés, felfogás találkozott. Mondhatni, hogy ízlés tekintetében fúziót kezdett alkotni
Azután az első fontos mérföldkő: a tél folyamán megjött a gardon és a kobza. Erős érdeklődést keltettek bennünk Zsoltival. Kezdtük forgatni, tanulni ezeket a hangszereket, ismerkedtünk a fogásokkal, kották, hangzó anyagok beszerzése kezdődött.
A kezdet, az első „sokk”: 2015 nyarán feleségemmel tánc – és furulyás táborban kinn voltunk a Gyimesben. Furulyát tanultam Ségercz Feritől és Györgyice András bá’-tól, aki gyimesbükki falusi pásztor, zenész. Nem volt egyszerű, sőt kifejezetten számomra kezdőként egyenesen lehangoló. Hallásból kínlódva, tanultam, középhaladó csoportban. Ezt kottából nem lehet megtanulni, és egyébként is csak részben. Néha a délelőtt tanult dallamokat délutánra elfelejtette. Ez később rendeződött. Aki dudás akar lenni…
Előtte és jelenleg is sokan és sokat segítettek/segítenek, és inspiráltnak még közvetlenül, személyesen is. Korábbról, még a ’90-es évek elejéről Králik Gusztáv (hegedű, neki köszönhetem, hogy a még élő magyarpalatkai Kodoba Banda csodás játékát hallhattam, ami későbbi zenei ízlésem alakulására nagy hatással volt). Tanultam/tanulok 2016-ban Hodorog András (moldvai furulyás), szintén ezen a nyáron Burján Tibor (Nyárád menti furulyás) Juhász Zoltán (furulya), napjainkban Zsellér László (furulya), Csoóri Sándor (hegedű). Feleségem, Tunyoginé Bözsike (Ének, zongora, tanpura). 2015 őszén már néha be-benézett a próbálkozásaink alkalmával. Mondott ötleteket, majd bennmaradt a többszólamú énekeknél, a kánonoknál. Segített a zenei értelmezésekben, az elemzésekben, „szakos” jó ötletei voltak/vannak. Főként a saját feldolgozásokban vesz részt.
A dolgok szervesen, szinte maguktól kezdtek felépülni, összeállni, egyszóval működni.
Harangozó Zoli (Ének, gardon, moldvai dob, udu, más ritmushangszerek)
és Harangozó Zorka (Ének) 2015-ben, ősszel csatlakoztak. Zorka már akkor népi éneket tanulgatott, a tanítónője fedezte fel. Lantosné Schmidt Klára aranyat talált! Ezért örök hála neki! Zorkának csodás hangja van. Ha van egyedi a muzsikálásunkban, abban neki meghatározó a szerepe! Nélküle nincs az az íz, amely minket másoktól megkülönböztet. Jelenleg a szegedi Mestertanoda népi ének szakán Csizmadia Anna (a „Fölszállott a páva” c. tehetségkutató verseny győztese) tanítja.
Ráadásul a szüleivel is szeretetteljes, igazi mély barátságban vagyunk! Édesapja elmondta, hogy ő is rengeteg zenét hallgat, lemezgyűjteménye van, él-hal a jó muzsikáért. A népzenét főként a kislányuk gyorsan bontakozó tehetségének köszönhetően kezdték családilag is mélyebben befogadni. Szívesen vállalta a ritmushangszerek kezelését, amiben ő is gyorsan, eredményesen haladt!
Sok-sok nagyszerű hangulatban töltött zenei/baráti együttlétünkben egyszer csak azt vettük észre, hogy először csak kezdő zenei – házi muzsikálásnak induló – próbálkozásaink már lassan összeállnak, megszólalnak.
Készítettünk jó néhány közös felvételt. Mindenki rohamléptekben tanulva haladt a hangszerein. Kialakult egy zenei műhely, divatos szóval workshop, nevezhetjük bárminek. Lényeg, hogy kezdett működni, szólni. Mindenki hihetetlenül motiváltan, bár sokszor botladozva, de lelkesen dolgozott.
Ez az a tét nélküli, örömteli, a szép választásának a szabadságát jelentő (eredetileg nem nyilvánosra tervezett) próbálkozás nevet is kapott: Rákóczi Kocsmája Zenei Műhely. Egy somogyi ballada ihlette a névválasztás első, a tevékenységünk jellege, a második részét. Ez így is maradt.
2015. Adventjén már néhány karácsonyi dal hangszeres megszólaltatásával kiálltunk a Susáni Református Gyülekezet színe elé. Lelkes fogadtatásban részesültünk. Közben Steiner Béla bácsi – aki ekkor már gazdag élete utolsó szakaszát élte – meghallotta a próbálkozásainkat, és kérte, hogy juttassunk el hozzá valami általunk játszott hangzó anyagot. Ezt rövid idő alatt elkészítettük, elsősorban az ő kedvéért. Ez ma is megvan. Inkább történeti, mint zenei a jelentősége.
Első, komolyabb, koncepcionálisan is átgondolt, nyílt, bemutatkozó jellegű színre lépésünkre 2016. Pünkösdjén került sor, szintén a Gyülekezet előtt. Ez két részből álló, több zenei stílust, értelmezést megjelenítő bemutatkozás volt.
Volt eredeti alapokon épülő hangszeres gyimesi, moldvai tánczene; saját feldolgozású, de népzenei alapú, kissé szabadon értelmezett zene; klasszikus háromszólamú ének kíséret nélkül; három szólamra átdolgozott református zsoltár, angol barokk ének klasszikus gitárral; népi ének szólóban; és saját feldolgozású hangszeres kísérettel. Örültünk olyan megjegyzésnek, amelyben valaki jelezte, hogy helyenként reneszánszos a hangzásunk. Már saját kompozíciókkal is próbálkozunk, sőt indiai ihletésű zenék és hangszerek is vannak/lesznek a műsorunkon.
Elmondható, hogy itt körvonalazódtak a későbbi Rákóczi Kocsmája Zenei Műhely irányvonalai. A név egy somogyi ballada, a Rákóczi kis úrfi parafrázisa. Ezek a zenei próbálkozások egyben szabadságot, másrészt igényesség terén komoly felelősséget jelentenek. Nem szabad elmenni a zavaros, ízléstelen megszólalások felé, ugyanakkor szigorú szabályok mentén, de szabadon értelmezett zenei megoldásokkal próbálkozunk. Mivel nincs kötöttség, így mindent játszhatunk, amit értékesnek, ízlésesnek, és vállalhatónak gondolunk.
Megjelentek az első komoly akadályok: kevesen, de több hangszeren vagyunk kénytelenek játszani, ha nem akarjuk magunkat unalmas, ízetlen/ízléstelen, sematikus kalodába zárni. Ez azonban megnehezíti az előre jutást. Sokat kell küzdeni, tanulni, és néha részeredményeknek is örülni kell. Sok fellépés van mögöttünk, jó kapcsolatokat építünk, amit próbálgatunk, általában sikeres lesz.
Úgy döntöttünk, hogy a jelenlegi felállásunk nemcsak zenei, hanem minden értelemben is szoros szövetség, amely azonban alkalomszerűen nyitott más zenék és zenészek befogadására.
Ugyanakkor leszögezem, hogy ez az öt tag nem helyettesíthető, a jelenlegi emberek stabilak. Mindenben elsőséget élveznek! Döntéseinket ezért konszenzussal, mindenki teljes egyetértésével hozzuk meg.
