A doni katasztrófa áldozataira emlékeztek
A II. világháború legnagyobb magyar katonai veszteségére, a Don-kanyarban elszenvedett vereségre, s az ott elhunyt áldozatokra és családtagjaikra emlékeztek ma este Szegváron. A koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezés 17 órakor kezdődött a Kossuth téri II. világháborús emlékműnél, majd a szegvári Kisboldogasszony Templomban folytatódott 18 órakor.
Tóth Péter alpolgármester beszédében kiemelte, hogy a 79 évvel ezelőtti tragédiáról beszélni kell a mai fiataloknak, meg kell ismerniük az akkor történteket, hogy soha többé ilyen ne ismétlődhessen meg.
Tisztelt Szegváriak, kedves Megemlékezők!
Emlékezni jöttünk ide. Gondoljunk azokra a hősökre, akik soha nem térhettek haza, akiknek teste több ezer kilométerre nyugszik jeltelen sírokban.
A magyar állam több mint ezer esztendős története nem szűkölködik véráldozatokban. Mégis kevés olyan tragédiája van történelmünknek, mint az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörés.
A katasztrófa során 130 000 magyar katona, munkaszolgálatos hadifogoly lelte halálát.
Ma azokra emlékezünk, akik ezt a poklot megjárták, és azokra a családtagokra, akik évtizedekig várták vissza férjüket, apáikat, testvérüket, akiknek hétköznapjaikat soha el nem múlón átitatta e tragédia.
A mínusz 35-40 fokos hidegben, a rosszul felszerelt magyar hadsereg, az 1943. január 12-én megindított nagy erejű szovjet ellentámadásnak nem tudott ellenállni. A lőszer, üzemanyag és felszerelés hiánnyal küzdő magyar csapatok halálra voltak ítélve, esélyük sem volt a túlerővel szemben.
Ebben a csatában pusztán a magyar katona vitézsége nem volt elég. A csatavesztés után a fagy poklától megmenekültek nagy részére több év kegyetlen hadifogság várt.
A háború után a gyászt nem lehetett kibeszélni. A hadsereg megsemmisítése tabu témának számított. Az ember természetes igénye és alapvető joga, hogy halottjait elsirassa és meggyászolja.
A 79 évvel ezelőtti tragédiáról igen is beszélni kell a ma élő embereknek. A fiataloknak meg kell ismerni az akkor történteket, hogy soha többé ilyen ne ismétlődhessen meg.
Kedves Gyerekek, Fiatalok!
Ez az emlékmű, melynek talapzatán majd elhelyezitek az emlékezés mécseseit, a doni katasztrófa szegvári hősei tiszteletére lett emelve a rendszerváltás követően. A márványtáblába vésett szegvári hősök nevére nézve tudnotok kell tisztelni a II. világháború valamennyi jeltelen sírban nyugvó magyar hőseit is.
Lassan-lassan elkopik az a nemzedék, amely személyesen vagy családján keresztül érintett volt e tragédiában. Emlékük megőrzése, ápolása a ti nemzedéketek feladata. Értelmetlen áldozatuk hozta el számunkra, számotokra a 77 éve tartó európai békét.
Befejezésül hallgassanak meg Dr. Zempléni Miklós, a 2. hadsereg honvédorvosának „A boldog szunnyadókhoz” című verséből egy részletet.
„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg.
Apák, fiúk, szerelmes vőlegények, kik porladoztok mily sok éve már,
Kik elé dörgő ágyúszóval véres mezőkön toppant a halál.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Álmodjatok ott messzi idegenben, magyar testvéreink: fiúk és apák.
Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó.”
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Orvosné Jaksa Mária Wass Albert Véren vett ország és Magyar miatyánk c. verseket szavalta el.
Mécsest helyezett el Tóth Péter alpolgármester és dr. Szecskó Tamás jegyző, a szegvári képviselő-testület tagjai, intézményvezetők, a Szegvári Forray Máté Általános iskola diákjai. Megható katonadalokat adott elő ifj. Ternai József, Szegvár kántora.
A Kossuth téri megemlékezés után a szegvári Kisboldogasszony Templomban Andrási Elemér plébános által celebrált szentmisére került sor. Elemér Atya kihangsúlyozta, hogy értékelnünk kell a jelent, mert a háborúban elesett katonák komoly áldozatot hoztak hazájukért.
A megemlékezésről egy órás amatőr videófelvételt és ötven fotót készítettem. A fotókon sikerült megörökítenem a templom karácsonyi díszítését, s pótoltam egy nagy hiányosságot is – készítettem fotókat ifj. Ternai József kántor Úrról.