A Don kanyar áldozataira emlékeztek Szegváron
Szegvár Nagyközség Önkormányzata ma emlékezett meg a 80 éve történt 2. magyar hadsereg katasztrófájára a Don kanyarban.
A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én elképesztő erejű ellentámadást indított a hetedik hónapja ostrom alatt álló Sztálingrád felmentésére. Az offenzíva a németek által szinte már teljesen elfoglalt Volga parti város vonzáskörzetét biztosító német, magyar, román és olasz erők szétzúzását tervezte, majd a teljes bekerítést Sztálingrád körül. A magyar részről a harcokban részt vett, mintegy 200 ezer fős 2. hadseregünk volt érintett, amely az oroszok áttörését követően több hetes agónia után felmorzsolódott. A magyar történelem egyik leggyászosabb eseményévé vált, amely beláthatatlan következményeket vetített elő. A Don kanyarban több szegvári és Szentes környéki katona is teljesített szolgálatot.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Szűcs Zoltán Illyés Gyula szavait idézte:
„Nemcsak a jövőt, a múltat is teremteni kell. Folyton helyre kell tenni, ki kell igazítani. A történelmi múlt ismerete nélkül talaját és gyökerét vesztett nemzet nehezen építkezhet tovább…”
Szabó Tibor György, Szegvár polgármestere beszédében emlékeztetett arra, hogy sokaknak egy életen át titkolniuk kellett, hogy harcoltak és helytálltak a Don-kanyarban.
„A Don-kanyar poklát megszenvedő 2. magyar hadsereg elesett és életben maradt magyarországi és szegvári hősei példát mutatnak az utókornak kötelességteljesítésből. Nekünk most nem kell ekkora áldozatokat hoznunk. Nem kell az életünket kockáztatnunk. És velük ellentétben nem a harcmezőn, hanem a mindennapokban kell helytállnunk.”
A polgármester beszéde után Orvosné Jaksa Mária Gyóni Géza: Csak egy éjszakára című versét szavalta el.
Szegvár Nagyközség Önkormányzata nevében Szabó Tibor György polgármester és Tóth Péter alpolgármester helyezett el koszorút. Bánfi Antal, a plébániai tanácsadó testület elnöke és Zrínyi Miklós, a plébániai tanácsadó testület tagja a Szegvári Katolikus Egyházközség nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját. A Művelődési Ház koszorúját Dr. Szecskó Tamás jegyző és Pöszmet Zsolt intézményvezető helyezte el. A koszorúzás alatt szívhez szóló katonanótákat énekelt ifj. Ternai József.
„A mécsesek lángja azokért világítson, akik életület adták az áldozatvállalás oltárán.”
A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult, majd a Kisboldogasszony Templomban szentmise volt.
A szentmisén nem készítettem fotó- és videó felvételt. A december 23-i hittanos gyermekek pásztorjátékának fotós és videós beszámolója után kissé megalázó történésben volt részem, ezért úgy döntöttem, hogy – római katolikus emberként – részt veszek szentmiséken, de azokról a jövőben nem fogok tudósítani.