Az 1980-as, 1990-es évek

A Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetre emlékezünk a Szegvár Online-on, az „Öt évtized emlékei” című könyvből publikálunk részeket. A könyvet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet adta ki 2007-ben, az ötven éves évforduló emlékére.

Írta: Kovács Lajos.

6. rész

A hetvenes évek utolsó évében küldöttgyűlést tartott a takarékszövetkezet. Megválasztották az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot a következő öt évre. A takarékszövetkezet elnöke újra V. Nagy Jánosné lett, Szécsényi Gáborné a főkönyvelő. Mihály János igazgatósági tag, derekegyházi intéző bizottsági elnök írásban lemondott megváltozott munkahelyi körülményei miatt. Helyette Gránicz Mihálynét választották meg intéző bizottsági elnöknek, Szirbik Lászlónét kirendeltségvezetőnek. Csanyteleken Papp Lajos lett az intéző bizottsági elnök. Az igazgatóság tagjainak Csécsi Jánost, Magyar Józsefnét, Pászti Jánost, Bánfi Antalnét, Gránicz Mihálynét választották. A felügyelő bizottság elnöke Bartha Zsigmond, tagjai: Szabó Jánosné, Bárány Istvánné, Pokorny János, Faragó György.

Sor került az alapszabály átalakítására. A változás lényege az egyszerűsítés, a demokrácia szélesítése. Például: elutasított tagfelvétel esetén nincs fellebbezési lehetőség (egyszerűsítés). A részjegy árát a belépési nyilatkozat benyújtásakor kell befizetni (egyszerűsítés). Egy személy csak egy takarékszövetkezetnek lehet tagja. Évente legalább egyszer küldöttgyűlést kell tartani (demokrácia fejlesztése). Az intéző bizottságok veszik fel a tagnak jelentkezőket. A területi intéző bizottságot a részközgyűlések választják. A munkahelyi demokrácia fórumaként bevezették a dolgozók gyűlését, amit évente többször tartott az elnök vagy a főkönyvelő. Ezeken tájékoztatást kaptak azokról a témákról, amelynél a véleményük kikérése szükséges, például munkaverseny értékelés, jutalmazás. ⁽²⁸⁾

A nyolcvanas évek első felében nemcsak a takarékszövetkezeteknél került előtérbe a munkahelyi demokrácia, hanem a társadalom minden területén. Mesterségesen létrehozott fórumok által akarták a szélesítést megvalósítani. Létrehozták az ifjúsági parlamentet, mely eleinte egészen az országos szintig eljutott ágazatonként. Volt diákparlament, szövetkezeti, ifjúsági parlament, úttörő parlament. Néhány év múlva, a nyolcvanas évek közepére, amikor már az ifjúság és a dolgozók is „beletanultak a demokráciába”, kezdtek élni „parlamentáris” jogaikkal, „lekerültek a napirendről”, elhaltak, ugyanúgy, mint ahogy elhalt annak idején az „új gazdasági irányítási rendszer”.

A takarékszövetkezet feladatául tűzte ki a következő évekre a kisebb összegű és rövidebb lejáratú kölcsönök folyósítását, az ilyen igények kielégítését a tagok anyagi erejének megfelelően. A kölcsönkeret kihasználása „hullámzott”. Volt, amikor nem tudták felhasználni, máskor meg nem tudták kielégíteni a hiteligényt. Ilyen hullámzás főleg a második félévben fordult elő. Ilyenkor vagy várni kellett a hitelre, vagy „pillanatok” alatt elintéződött. Általában 6 és félmillió forint volt a kölcsönállomány. A kölcsönök többségét (54%-át) a szegvári központ folyósította. Nagy gondot kellett fordítani az ellenőrzésekre. Belső ellenőrt foglalkoztattak – már az előző választási ciklusban is – és folyamatossá fejlesztették a felügyelő bizottság munkáját. Mindent ellenőriztek.

A kormányrendeletek, miniszteri rendeletek egyre szűkebb keretek közé szorították a takarékszövetkezetek működését. Sokat „lefaragtak” demokratikus jogaikból.

Megjelent a 29/1979 (XI. 1.) PM rendelet, mely az évi eredmény felosztását változtatta meg. Meghatározta még a sorrendet is, amelyet figyelembe kellett venni a felosztásnál. A helyi párt (MSZMP) és tanácsi szervek (30) rendszeresen figyelemmel kísérték a takarékszövetkezetben folyó munkát, hiszen a helyi lakosságot szolgálták ki, banki szolgáltatásokat adtak a községnek.

A helyi MSZMP bizottság titkára – Tonomár István – rendszeresen megjelent az igazgatósági üléseken is. A MESZÖV kiépítette az információs hálózatát „oda-vissza”. Bekérte az adatokat, majd összesítve visszajuttatta a takarékszövetkezetekhez javaslatokkal, tanácsokkal kiegészítve.

A nyolcvanas évek elején általánosan tapasztalható volt, hogy nőttek a költségek. Azért, mert nőtt a bér után fizetendő SZTK járulék kulcsa, nőtt az utazási költség (több dolgozó járt tanfolyamra). Emelkedtek a helyiségek bérleti díjai, a revizori iroda díja. Egyes, épület-állagát fenntartó anyagok ára többszörösére emelkedett. Mind a bevétel, mind a költség abszolút összege nőtt, a költségek növekedési üteme meghaladta a bevételek növekedési ütemét. A különbözet nyereségcsökkenésként jelentkezett. A csanyteleki betétgyűjtő pénztár által folyósított kölcsönök fordulatszáma egy év alatt: 1,6, a derekegyházi kirendeltségé: 1,4. Ez a mutató a csanyteleki intéző bizottság munkájáról ad képet. (Intéző bizottsági elnök: Papp Lajos, tagok: Halász Józsefné és Száraz József, Derekegyháza: IB elnök: Gránicz Mihályné, tagok: Nagy Lászlóné, Györgyi István.)

Nyereségnövekedést csak hatékonyabb munkával lehetett elérni. Ezért az igazgatóság – már hagyományosan – személyekre bontott célfeladatokat adott minden évben a dolgozóknak, amit névre szólóan év elején kaptak kézhez. Ebben pontosan leírták, ki mennyit és mit kap az alapfizetésen felül, ha teljesíti a leírt követelményeket. Az elnök és a főkönyvelő prémiumfeladatokat kapott.

Például:

1. A takarékszövetkezet betétállományának az 1979. december 31-i bázishoz mért minden 1%-os növekedéséért éves bérének 2,5%-át kapja.
2. A községi adatokból számított évi átlagos kölcsönalap-kihasználtság 98%-os teljesítése esetén alapbére 3%-át kapja.
3. Az év végi hátralékos kölcsönállomány ne haladja meg az állomány 0,5%-át. Teljesítése esetén éves alapbérének 3%-át kapja.
4. Az egyéb pénzügyi szolgáltatások (biztosítás, társasutazás, megbízásos tevékenység) bevételének a bázishoz viszonyított legalább 10%-os emelése esetén kapja éves alapbérének 2%-át.
5. A tervezett bérhatékonyság 50 Ft elérése esetén kapja éves bérének 5%-át. Éves alapbérének 40%-át nem haladhatja meg a prémium. ⁽²⁹⁾

A dolgozók jutalma 100-1000 Ft volt feladatonként. Minden évben pontosan betartották a dolgozók munkahelyi törzsgárda tagság feltételeit, a hozzá kapcsolódó jutalmazást. A bérmegtakarítást is felhasználták jutalmazásra. Nagy Mihályné központi pénztáros „Kiváló dolgozó” kitüntetéséhez pénzjutalmat is kapott.

• A nyolcvanas évek elején a dolgozók fizetése: 2900 Ft
• Bárány Lászlóné hitelügyi előadó: 2900 Ft
• Vigh Kálmánné könyvelő: 2900 Ft
• Miskolczi Lajosné előadó: 2700 Ft
• Nagy Mihályné pénztáros: 2450 Ft
• Vigh Ferencné ügyviteli dolgozó: 1300 Ft
• Bárány Istvánné kisegítő: 1260 Ft
• Szarvas Istvánné kirendeltségi pénztáros: 1800 Ft
• Móricz Lászlóné belső ellenőr: 3700 Ft

Az elkövetkező években minden pénzügyi tevékenység sikeres, fejlődést mutatott. Nagyra nőtt a kölcsönigény, sokszor beérkezési sorrendben lettek kielégítve. A kölcsönhátralékosokat sikerült leszorítani, különösen kevés volt a hátralékos Szegváron. Jó volt a munkaszervezés és a munkahelyi légkör is. A tagokkal és a lakossággal kiváló kapcsolatot építettek ki. Semmiféle szabálytalanságot, hibát sem talált a revizor, de még a felügyelő bizottság sem.

Az igazgatóság havonta ülésezett, mindig olyan témákat tárgyaltak meg, ami „előre vitte” a munkát.

Foglalkoztak:

• A részközgyűlések, küldöttgyűlések előkészítésével, vezetőségválasztással, az új vezetőség oktatásával, továbbképzésével.
• Értékelték a munkaversenyeket, jutalmazták a jól dolgozókat.
• Megtárgyalták a belső ellenőrzéseket, a vagyonvédelmet.
• Célfeladatokat és céljutalmakat tűztek ki.
• Foglalkoztak a káder- és személyzeti munkával.
• Megbeszélték az MSZMP XII. kongresszusának határozataiból adódó feladatokat.
• Értékelték a működési területen végzett munkát, feladatokat határoztak meg az eredmények növekedése érdekében.
• Tájékozódtak a munka- és balesetvédelemről.
• Realizálták a revizori iroda és más külső szervek ellenőrzéseinek megállapításait.

A demokratikus működés sok időt vett el, sok időt kellett fordítani a szervezésre, előkészítésre. Sok volt a papír-, posta- és egyéb költség, úgy mondhatjuk, nagy volt az adminisztratív ráfordítás. Ennek ellenére az igazgatóság mindent elvégzett, minden feltételt biztosított a demokratizmus érvényesítéséhez.

Az intéző bizottságok újraválasztása óta nőtt azok aktivitása, éppen azért, mert az elnökök biztosították működésüket, a működés feltételeit. Működött a központban a szocialista brigád, „bronzkoszorús” szintet értek el. Patronáltak egy általános iskolai osztályt, ami azt jelentette, hogy az ünnepek alkalmával megajándékozták a gyerekeket, beszélgettek, játszottak, foglalkoztak velük. A gyerekek nőnapon, egyéb alkalmakkor köszöntötték a brigád tagjait virágcsokorral, verssel, énekszóval. Kissé formális volt ez a kapcsolat, de a gyermekeknek élményt jelentett, a felnőtteknek kikapcsolódást.

Megünnepelték a takarékszövetkezet 25 éves jubileumát. Az ünnepélyes küldöttgyűlésre meghívták az alapító tagokat. Emlékplakettel ajándékozták meg a 20-25 éves tagsággal rendelkezőket. Vígh Kálmánné könyvelő „kiváló dolgozó” kitüntetést kapott. Nagy Jánosné 25 éves törzsgárda tagságért 7.000 Ft törzsgárda jutalmat, 13.400 Ft prémiumot, 2.100 Ft jutalmat kapott az ünnepségen. Szalai Józsefné főkönyvelő prémiuma 18.400 Ft volt, jutalma 3.900 Ft.

A dolgozók szintén kaptak jutalmat és prémiumot is végzett munkájuk és felelősségük alapján. Az igazgatóság nagyon jól tudta, nem demagóg jelszavak viszik magasabb szintre a termelést, hanem a munka ára a bér, a fizetés.

A hitelek iránt nagyon megnőtt a kereslet a nyolcvanas évek közepén. Sokszor korlátozni kellett a kölcsönfolyósítást, mert nagy lett a pénzkiáramlás. A kölcsönt kérők minden évben nagyobb összegeket kértek a háztáji földek bemunkálásához, mert a termelőszövetkezet is többet kért tőlük. Emelkedett a műtrágya ára, többe került a permetszer.

Az energiatakarékossági rendelet megjelenése után községünkben is megkezdődött a gáz bevezetésével kapcsolatos szervezőmunka.

1982. december 21-én összevont vezetőségi ülést tartottak, melyen részt vett Dr. Vártok József MESZÖV takarékszövetkezeti titkárságvezető, Tonomár István MSZMP bizottsági titkár, Pokorny János tanácselnök és a helyi igazgatóságból Szalai Józsefné főkönyvelő, Nagy Jánosné elnök, Bánfi Antalné, Csécsi János, Gránicz Mihályné, Magyar Józsefné, Bárány Istvánné FB tag, Szabó Jánosné FB tag, Szarka Istvánné. Pászti János már nem tudott megjelenni, 1982. március 3-án elhunyt.

A gyűlésen részt vettek a beosztott dolgozók is. ⁽³¹⁾ Ez az összejövetel búcsúztató volt, Nagy Jánosnénak, a takarék-szövetkezet elnökének a búcsúztatása, mivel december 31-én megszűnt a munkaviszonya. 1983. január 1-jével korengedményes nyugdíjba vonult, Szalai Józsefné főkönyvelő búcsúztatta. A vendégek közül valamennyien méltatták a 25 évet, mely idő alatt a takarékszövetkezetet a dolgozók segítségével az akkori szintre fejlesztette fel. Jegyzőkönyvben is elismerték munkáját.

Nagy Jánosné búcsúztatása után az élet folyt tovább. Az elnöki teendőket Szalai Józsefné főkönyvelő látta el ideiglenesen. Vígh Kálmánné pedig megbízott főkönyvelő lett.

1983. február 22-én újra összevont vezetőségi ülést tartottak, melyen meghívottként részt vett Csatordai Mihály. A szintén jelen lévő Dr. Vártok József javaslatot tett a megüresedett elnöki poszt és igazgatósági tag megválasztására a megyei szövetség megbízásából.

„A megyei szövetkezeti szövetség a helyi pártbizottsággal egyetértve, Csatordai Mihályt javasolta a takarékszövetkezet elnökének és kérte a jelölőlistára való felvételét.”

Ismertette a jelölt személy adatait, pályafutását, iskolai végzettségét, azt is, hogy vállalta a mérlegképes könyvelői tanfolyam elvégzését. ⁽³²⁾ Igazgatósági tagnak Ágoston Lászlót, a községi tanács dolgozóját javasolta.

Az összevont vezetőség a javaslatokat tudomásul vette, Papp János küldöttet jelölő bizottsági elnöknek, Csenki Istvánnét, Gila Lászlónét, Mihály Ferencet (Derekegyház), Tóth Kálmánt (Csanytelek) jelölő bizottsági tagoknak választotta meg.

A küldöttgyűlést 1983. március 14-én 18 órakor tartották a kisvendéglőben. A 150 küldöttből 100 fő jelent meg (68,5%). Először Nagy Jánosné küldöttet búcsúztatták el, aki nyugdíjba vonulása alkalmából 25 éves takarékszövetkezeti működéséért a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa által adományozott kitüntetést kapta. Ezután megválasztották a szavazatszedő bizottságot (Menyhárt Antalné, Horváth Sándor, Csenki Istvánné), majd elfogadták a módosított alapszabályt. Az igazgatóság beszámolójának megvitatása után ugyancsak elfogadták az 1982. évi mérleget 63.395.269 Ft eszköz- és forrásviszonyának egyező végösszege alapján. A nyereség 476.517 Ft lett.

Ezt követően a jelölőbizottság ismertette a küldöttekkel az elnök és az igazgatósági tag személyére eddig tett javaslatot, további javaslatokat kért. A jelöltek nevét rávezették a szavazólapokra, majd a szavazatszedő bizottság felügyelete alatt megkezdték a titkos szavazást. A szavazatok összeszámlálása után kihirdették az eredményt:

„a küldöttgyűlés Csatordai Mihályt egyhangú szavazattal a takarékszövetkezet elnökének, Ágoston Lászlót ugyancsak egyhangú szavazattal igazgatósági tagnak megválasztotta. A választás 1985-ig szólt.” ⁽³³⁾

Egy új korszak kezdődött Csatordai Mihály elnökké választásával a takarékszövetkezet életében.