Nagyon csúnyán elmérgesedett a választási kampány Szegváron – ennyire abszurd „összecsapás” még sohasem volt falunkban. Nagyon sokan – „harctéri idegességük okán” – csak június 9-ig „láttak el”, nem számoltak azzal, hogy június 10-én is felkel a nap, s hogy a választások után újra egymás szemébe kell majd nézni. A legtöbben azt várták, hogy vége lenne már a választásoknak. Vége lett – s sok másnak is…
Vélemény jellegű írásomban szeretnék reagálni az engem és a szegváriakat ért sérelmekre – szándékosan a választások után jelentettem meg ezt az írást – hogy ne lehessen azt állítani, hogy „ezért nem nyertünk”.
Eltérve a hagyományoktól, tudatosan nem közölte a Szegvár Online a polgármester- és képviselőjelöltek bemutatkozását – ugye ennek a döntésnek az okát a legtöbben sejtik? (Zárójelben megjegyzem, hogy a Szegvári Napló újság sem közölt bemutatkozásokat, pedig az újságban az 1990-es rendszerváltás óta rendszeresen megjelentek ilyen tartalmak.)
Az idei választási kampányhajrában volt minden: beszólogatás, uszítás, gyanúsítgatás, ökörködés, komcsizás, majomkodás, „fészbúk-huszárkodás”, „parizerrel pózolgatás”, Soros, Gyurcsány, Tibi csoki, Reptér, kamuprofil, Nyáry Béla, Szentesi Skacok, és még sorolhatnám.
A „béke nagykövetei” voltak a „leghangosabbak” – ugye mindenki sejti, hogy a háttérben ki volt a „karmester”? Különös, hogy ugyanettől a személytől – akinek a kezéből már a kutya sem veszi el a kolbászt – hogyan fogadhat el egy polgármester- vagy képviselőjelölt „ajánlólevelet”, mert ez majdnem ugyanaz, mint a Titanicra ajándékba jegyet elfogadni.
Ezzel a „franchise licenccel” Szegváron már nem lehet választást nyerni – nem lehetett öt évvel ezelőtt sem, most sem, és biztos vagyok benne, hogy öt év múlva sem lehet. Szegvárnak valóban békességre van szüksége és igénye – ezt jól jelzi az öt évvel ezelőtti és a tegnapi választási eredmény.
Marsovszki Zoltán polgármesterjelölt Facebook-profiljában olyan fotó jelent meg (kiemelt képünk), amelyen Szegvár polgármesterének fotója össze volt montírozva Soros Györgyével. Ez lehet, hogy jó poén, de egy választási kampányban ilyen hozzászólást „beengedni” nemcsak ciki, hanem ízléstelen is.
Ugyanígy kontraproduktív plakátrongálással gyanúsítgatni bárkit – ezek a legtöbbször mindig fordítva „sülnek el”. Ugyanilyen ambivalens a választási fórumon – a tematikától eltérve – hőbörögni a saját sérelmeken.
Elgondolkodtató, hogy Szabó Tibor György polgármesterjelölt a kampányában egyetlen egyszer sem említette meg azt a személyt, aki állandóan áskálódik és keresztbe tesz Szegvárnak.
Úgy gondolom, hogy egészségtelen az oktatási intézményben való politizálás is, s sem helyes, ha egy hitoktató vagy egy pedagógus a közösségi oldalon olyan bejegyzést lájkol, amelyben engem (vagy akár bárki mást) fenyegetnek meg súlyos testi sértéssel. A politikának nincs helye az óvodában és az iskolában – de még a templomban sem.
Politikai nyomásgyakorlás, túlkapás a Justitia Istennő kezéből kitépett karddal
Szegvár lakosai egy májusban történt eset kapcsán rendőri túlkapásról beszélnek, háborog a falu egy újabb igazságtalan és döbbenetes eset miatt – ez sem kedvezett túl jól a nagybetűs BÉKÉ-nek.
Mondjuk az sem szerencsés, ha a rendőrkapitány titkárnőjétől éjnek idején rágalmazó, bűncselekmény elkövetésére asszociáló SMS-t kapok.
Ilyenkor meg kellene tanulni behúzni a kéziféket, higgadtan, józan paraszti ésszel átgondolni a történteket, mert alaptalanul, bizonyítékok nélkül nem lehet senkit sem vádolni, rágalmazni.
Nem véletlen, hogy a Szegvár Online „A hónap kérdése” rovatában 2024. márciusában online felmérésünkön olvasóink 84%-a szavazott úgy, hogy szerintük nem független a magyar igazságszolgáltatás.
Barátok közt
Kaptam ajándékba én is a „kamubékéből”, engedjenek meg, hogy egy érdekes esetet név nélkül megemlítsek. Együtt jártam óvodába, általános iskolába egy sráccal, kertszomszédok voltunk, gyermekkorunkban sokat játszottunk, hülyéskedtünk, óvodáskorunkban a búcsúból hazafelé jövet egymás mellett toltuk a csattogós lepkét, pár évvel később együtt rúgtuk a bőrt.
Felesége a Facebookon név szerint engem rágalmaz, gyanúsít alaptalanul.
Mind a ketten vészesen közel vagyunk az ötvenhez – ezért „ennek az ötven évnek a jogán” – felhívtam telefonon a megbékélés reményében, s elképedve hallgattam a rengeteg gyűlöletet, azt mondja, hogy én a drónommal rendszeresen az ő házuk felett videózok, s kompromittáló felvételeket készítek. A kezdeti döbbenet okán alig jutottam szóhoz, de utána azonnal mondtam neki, hogy nagyon érdekelnek a drónok, fogok is majd később vásárolni, ha lesz pénzem – de sohasem volt drónom, kölcsön sem kaptam senkitől, s gyakorlatilag a kezemben sem tartottam még, de még az kisujjammal sem érintettem ilyen eszközt, csupán csak webshopokban nézegettem. Felajánlottam neki azt is, hogy most jöjjön el hozzám, beengedem a házamba minden helyiségbe, padlásra, mindenhová – győződjön meg róla a saját szemével, hogy nincs drónom.
Nem hatotta meg, feladtam…
2029.
Én – kizárólag jóindulatból – azt javaslom az öt év múlva, a 2029. évi önkormányzati választásokon indulást tervezni szándékozóknak, hogy ugorjanak el minél hamarabb a papírboltba, s rendeljenek egy 2029. évi határidőnaplót vagy kalendáriumot, s már most írják bele a nyári hónapokhoz, hogy:
Szegváron nem lehet választást nyerni civakodással, piszkálódással, rágalomhadjárattal, felelőtlen ígérgetéssel, mellébeszéléssel.
– Ez a „licenc” mára már nem jó „örökség”, a harag pedig nem jó tanácsadó.
