Elvitték a templom harangját, ágyút öntenek belőle – 109 évvel ezelőtt történt Szegváron
Nagyon különleges fotók és dokumentumok kerülnek elő a Szegvári Falumúzeum gyűjteményéből.
Az év eleje óta folyik a képek digitalizálása, amelyek legelőször mindig a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban jelennek meg – itt az aktív tagok segítségével sikerül megfejteni a fotók eredetét, készítésének idejét és a képen látható személyeket. Hatalmas elérést kapnak ezek a bejegyzések – naponta több ezren követik – és várják az újabb képeket. Ezúton is köszönöm Olvasóink aktív közreműködését a képeken látható emberek „felismerésében”, a helyek, tevékenységek beazonosításában.
A képeken szegvári emberek, csoportképek, házak, a parasztság és az iparok élete (pl. Háziipari Szövetkezet, Gorkij, kertészet, Puskin Tsz, tehenészet, stb.) háborús levelezőlapok. Ezeket a képeket és dokumentumokat a Szegvári Falumúzeum vezetői – Jaksa János és Kovács Lajos – gyűjtötték, és „tették el” az utókornak.
Ezen a héten egy nagyon értékes dokumentum került digitalizálásra – a fotón a szegvári templom harangját „búcsúztatják” a helyiek koszorúval és gyászszalagokkal. A templom harangját azért szerelték le, hogy ágyút öntsenek belőle, amely a háborúhoz kellett.
Magyarországon a világháború második évében, 1916 tavaszán került sor első ízben a harangok begyűjtésére és hadiipari felhasználására. A beszolgáltatás részleteit miniszteri rendeletben szabályozták, amelynek lényeges pontjai:
- a beszolgáltatást a nagyobb városokban kellett megkezdeni,
- a leszerelés költségeit a hadsereg állta,
- a beszolgáltatott harangokért kilogrammonként 4 korona térítési díj járt,
- a leszerelés során keletkezett esetleges károkat a katonai parancsnokságnak kötelessége volt helyreállítani,
- a vallási tevékenységhez nélkülözhetetlen, illetve műemléki értékkel bíró harangok a beszolgáltatás alól,
- mentességet élveztek.
A fotó rendkívül sérült volt, nagyon sok utómunkával – digitális képkorrekcióval és retusálással – sikerült egy minimális minőséget „kihozni” belőle.
A kép hátoldalán a következő szöveg olvasható:
„Fénykép 1915 tavaszáról, amikor Szegvárról a harangokat elvitték ágyúnak.
Balról jobb felé haladva állítólag egy német mérnök, akinek a vezetésével levették a szegvári harangot. Középen a levett harang belseje az ütő helyével, mellette egy magyar tiszt, aki a harang levételéhez lett kiküldve.
Középen a harangon a sok koszorú és szalag.
A mérnök feje felett R. Nagy Mihály, a harangozó unokája: Olasz Imre, fiatalon elhalt.
A mérnök vállánál csak a fej látszik: Tapodi Mihályné Dósai Molnár Julianna.
A harang mellett a magyar tiszt megett Németh Mária (később Hajduné), a tiszt előtt Csik Mária (később Faragóné).
Németh Mária felett Bihari Mátyás, az akkori legöregebb szegvári ember, 102 éves korában halt meg.
Tapodi Mihályné feje és Olasz Imre megett csak a fej látszik Hegyi Ferencné Hegyi Anna.
A harang megett négy állomásvezető Szegváron.”
A „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportot 2019. augusztus 22-én – indítottam el azzal a céllal, hogy a közösséghez csatlakozó tagok Szegvár múltját, annak kultúráját, életét, mutassák be képeken, dokumentumokon keresztül. Az eltelt több mint 4 év alatt sok kedves visszajelzést kaptam Szegváriaktól és Szegvárról elszármazottaktól. Nagyon sokan követik múltidéző csoportunkat „vidékről” és környező településekről (Szentes, Mindszent, Mártély, Hódmezővásárhely, Csongrád, Szeged), de Magyarország más régióiból is vannak tagjaink. Szeretném kihangsúlyozni, hogy itt csak minőségi és politikamentes tartalom jelenhet meg, például itt nem fordulhat elő, hogy egy politikai jelölt választási füzetét publikáljuk.
Kiemelten ügyelek arra, hogy az általam „megmentett” fotók örökre fennmaradjanak az utókornak, s ne csak a Facebookon, hanem több, párhuzamos online platformon és digitális adattárolókon, fotó múzeumokban legyenek archiválva. Figyelmet fordítok arra is, hogy dátummal, leírással, a képen látható személyek neveivel lássam el a digitális archívumot, így például, ha száz év múlva valaki a családfáját kutatja, akkor könnyen megtalálhatja ezeket az anyagokat. Vagy például a mai óvodások 50-60-70 év múlva meg fogják tudni mutatni gyermekkori fotóikat unokáiknak.
