A tegnapi „Nagypusztai túra” cikkem nyomán sokan megkerestek üzenetben, hogy ugyan áruljam már el, mi volt ez a nagypusztai humoros történet az újsághirdetéssel és Göbölyös bácsival. Szegváron még a mai napig emlegetik ezt a vicces történetet, s talán nem sértő senkinek, ha ezt itt megosztom.
Gyermekkoromból halványan emlékszem Göbölyös bácsira, akivel szinte mindig – jövetben vagy menetben – össze lehetett futni a „tízöles” úton. Szegény, de jókedélyű, tisztelettudó emberként emlékszem rá, sok gyermeke született, kerékpárjára egy zöldséges láda volt rákötözve – abban a legtöbbször a kisebb gyermekei „utaztak”. Mindig egy munkásőr ruhát viselt, rajta sok kitüntetésekkel, jelvényekkel. A nadrágszár befőttes gumival volt összekötve, hogy azt ne kapja be a biciklilánc. Mindig mosolyogva intett, ha találkoztunk vele.
Még az 1970-es évek végén történt, hogy Göbölyös bácsi feladott egy apróhirdetést a Csongrád Megyei Hírlapba azzal a címmel, hogy „golyószóró eladó”.
Az újságot a Szentesi Rendőrkapitányság is „járatta” (ma már úgy mondjuk, hogy előfizette), s a rendőrök is felfigyeltek erre a „szokatlan” hirdetésre, s úgy gondolták, hogy „ennek a fele sem tréfa”. A szentesi nyomozók alaposan értékelték a „helyzetet”, s aprólékosan kitervelték a „koncepciót”, majd arra a döntésre jutottak, hogy kivonulnak a Göbölyös tanyára, de csakis civil ruhában, pont úgy, mint egy lehetséges, komoly vevő.
Ez így is történt, megjelentek a tanyán az „álruhás” vásárlók, s nagyon kedvesen előadták Göbölyös bácsinak, hogy ők szeretnék megvásárolni a golyószórót. Göbölyös bácsi nagyon megörült, s tüstént mondta, hogy még megvan, majd hátravezette a nyomozókat a birkaólhoz, s rámutatott az egyik bárányra.
Ennyi ez a történet, arról nincs infó, hogy a rendőrök „mekkorát” néztek és hogy milyen képet vágtak – viszont a rendőrségi eljárás gyorsan lezárult, a Csongrád Megyei Hírlap két munkatársa pedig figyelmeztetésben részesült.
