Szegvár Nagyközségi Önkormányzat Képviselő-testülete a 59/2024. számú határozatával „Szegvárért Emlékérem” kitüntető cím adományozásáról döntött Német Lajos részére.
Német Lajos méltatása
A kitüntetésre felterjesztett 1958-ban született, kétkezi munkából élő házaspár 3. gyermekeként. Már óvodában kitűnt elevenségével, fejlett vezetői képességével. Érdeklődő, jó eszű iskolássá cseperedett. Általános iskolai tanulmányait Szegváron végezte. Osztályfőnöke nagy szertettel és türelemmel egyengette útját.
Csongrádon, esztergályosnak tanult. Szakoktatója, aki mindvégig támogatta, tanácsokkal látta el, felfigyelt talpraesettségére, rátermettségére, jó gyakorlati érzékére.
Alig 20 évesen vágott neki a nagyvilágnak, ahová nem egyszerű út vezetett, de sikeresen teljesítette. Amerikában végződő hosszú, viszontagságos útja során folyamatosan, szorgalmasan dolgozott, kereste a munkalehetőséget, s bármilyen tisztességes feladatot elvállalt. Ahol huzamosabb ideig tartózkodott, ott a munkát kínálók már keresték őt.
Szabadidejében angolul tanult.
Amerikában kezdetben alkalmazottként dolgozott, keményen és nagyon sokat, – „mert ott sincs kolbászból a kerítés, csak, ha szorgalmas munkával építed!”- állítja ma is.
Több éves kitartó munkájának köszönhetően egy kisebb vállalkozást sikerült beindítania, ami évek alatt nagyobb, több irányú vállalkozássá nőtte ki magát.
Feleségével 3 gyermeket neveltek fel, akik eddig 4 unokával ajándékozták meg őket.
Nagyon boldog volt, mikor fia, másoddiplomája megszerzésére magyarországi egyetemre jelentkezett. A magyarul kiválóan beszélő fiú a tanulás mellett angolt tanított diáktársainak.
Lajos a mai napig vallja, hogy boldog, harmonikus családi életének és a munkájában elért eredményeknek az alapjait a szegvári iskolában, valamint a szakmunkásképzőben tanító, nevelő pedagógusok odafigyelésének, támogató magatartásának köszönheti.
Szegvárt soha nem felejtette, felejti el. Amint anyagilag megengedhette magának, kereste a lehetőséget arra, hogyan tudná a szülőfalujában élőket támogatni.
Első alkalommal, sok évvel ezelőtt úgy látta, hogy az általa nyújtható anyagi támogatásnak a Szegváron működő gyermekotthon lakói láthatják igazán hasznát, hiszen mögöttük nem áll szerető, segítő család.
Karácsonyi meglepetésként az akkor még két lakóotthonban élő gyermekek, fiatalok számára küldött nagy összeget sport- és játékszerek vásárlására. A pénz optimális felhasználásának intézésére volt szegvári osztályfőnökét kérte meg. Egyetlen kérése volt, hogy a támogató személye maradjon ismeretlen. Tanára meghatottan tapasztalta, hogy ez a támogatás valóban a legjobb helyre került, hiszen igazi csodaként fogadták a megajándékozottak a csillogó új kerékpárokat, edzőtermi gépeket, a sokféle játékot, egyéb ajándékokat. Hihetetlennek tartották, hogy valaki, aki személyesen nem ismeri őket, szeretettel fordul feléjük, s felejthetetlenné teszi számukra a szép karácsonyi ünnepet.
Ezzel nem merült ki ilyen irányú tevékenysége. Napi, embert próbáló munkája, családja mellett gondolatai rendszeresen visszatértek szülőfalujához, s ha lehetőséget látott a segítségnyújtásra, azt soha nem hagyta ki, de igyekezett mindig a háttérben maradni, nem akart a támogató szerepében tetszelegni.
Utoljára három éve kereste meg volt osztálytársát azzal az ötlettel, hogy találjanak együtt lehetőséget az életútjuk elején járó, de már valamiben figyelemreméltó eredményeket elért fiatalok anyagi támogatására, amelyhez ő biztosítja az induláshoz szükséges pénzügyi feltételeket. Végül az első körben általa átutalt 1.000.000,- forint felhasználására az alábbi terv született:
- tanév végén évről-évre kapjanak jelentősebb anyagi elismerést azok a szegvári tanulók, akik nyolc év alatt kiemelkedő tanulmányi, valamint mások számára hasznos közösségi tevékenységet végeztek,
- figyelemmel kell kísérni, és szükség esetén támogatni a tehetséges, szegvári középiskolások továbbtanulását.
A helyi „csapat” ekkor már nem fogadta el a támogatás anonimitását, ragaszkodott a támogató személyének nyilvánosságra hozatalához. Ebbe végül beleegyezett.
A kiemelkedő tanulók már abban a tanévben részesülhettek a felajánlásból egy emléktárgy kíséretében, melyen mottója szerepel:
„Légy boldog, szabad és sikeres, de Szegvárt soha ne feledd!”
