2024. utolsó hónapjában is gazdag tartalom várja a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoport közösségét. A képeket és dokumentumokat böngészve megtudhatjuk, hogy milyen volt az akkori világ.
Az elmúlt hónapokban többen megállítottak, s mondták, hogy hálásak a munkámért, mert a családjukból is bukkantak elő olyan régi fotók, amelyeket még sohasem láttak. Többen Messengeren írtak, vagy a Facebookon mondtak köszönetet a digitalizált képekért. A közelmúltban pedig egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy miért csinálom ezt az „emlékmentő” tevékenységet – kapásból azt vágtam rá:
„mert nincs, aki ezt helyettem megcsinálja…”
S valóban ez az utolsó esélye ezeknek a fotóknak, hogy megmentsük őket az utókornak, hogy kitaláljuk a képek tartalmát, hogy mit ábrázol, kik láthatók a fotón, hogy hol készült, stb. Ezt a feladatot teljesen önként végzem, nem kapok érte semmilyen ellenszolgáltatást – a legnagyobb elismerés és öröm számomra az olvasók visszajelzése, és az, hogy sokan értékelik és elismerik a munkámat. Az egyik legkülönösebb és legelképzelhetetlenebb eset az volt, amikor Szegvártól több ezer kilométerre, egy kis portugál sziget repülőterén ismeretlenül odajött hozzám egy személy (Berkecz Zoltán), s megkérdezte, hogy én vagyok-e, aki a szegvári múltidéző csoportot csinálja? A sors különös fintora, hogy a napokban felbukkant egy portréfotó, amelyen Zoltán nagypapája látható. (Zoli, azért Madeira után Szegváron is összefuthatnánk… 🙂
Fontos azért azt is megjegyeznem, hogy néhány esetben az is előfordult, hogy többekből ezek az archív fotók és az én ténykedésem (finoman fogalmazva) rossz érzést váltott ki. Közülük néhányan botrányosan viselkedtek, kommentekben be-beszólogattak, gúnyolódtak rajtam, s volt olyan is, hogy egy szégyenletes, egyoldalú Facebook bejegyzéshez (amelyben engem aljas módon bántottak) adták a nevüket. Ezeket a tagokat „kiselejteztem” a csoportból – megkímélve őket az itt látható kontenttől. Szerencsére a tagjaink száma még mindig jóval tízezer felett van, a napi összelérés pedig megközelíti a hatezret – a Facebook kiemeltként kezeli csoportunkat, a bejegyzéseket magasabb arányban ajánlja ki tagjainknak.
S íme a decemberi repertoár. Folytatódik „A Szegvári Falumúzeum archívumából” rovat, minden nap 17 órakor. A hónap első felében háborús leveleket közlünk az első világháború idejéből. Kiemelten ajánlom a fiatalabbaknak, hogy olvassák el a levelezéseket, ezekből megtudhatják, hogy milyen nyomorúságos világ volt 110 évvel ezelőtt, mégis az emberek jobban megbecsülték egymást. Egyes levelek tartalma különösen megható.
November közepén befejeződött a „20 év fotói 100 napon át” című rovat, amelyben a 2004-től 2024-ig a Kurca-parti Óvodában és a Szegvári Forray Máté Általános Iskolában készített fotóim gyűjteménye jelent meg. Helyette elindult „A Művelődési Ház archívumából” rovat, minden nap 18 órakor megjelenik egy-egy fotó a kultúrház 15-25 évvel ezelőtti programjairól, például ünnepségek, falunapok, kirándulások, a Művelődési Házban működő csoportok eseményei, stb. Ezeket a negatív filmeket akkor hoztam el a Művelődési Házból, amikor „megtaláltuk” Lucz Feri bácsi fotóarchívumát.
Folytatódik minden nap 19 órakor a „Mészáros Jánosné Farkas Franciska, szegvári fényképész archívumából” rovat. Sajnos elfogytak azok a portréfotók, amelyeknek a hátoldalára rá volt írva a név. Decembertől azok a képek jelennek meg, amelyek hátoldalán nincs semmilyen felirat – ezért nagyon számítok Olvasóink közreműködésére.
Decemberben is számítok Olvasóink és több mint tízezer tagunk figyelmére, közreműködésére, hozzászólására – hiszen, ahogy fentebb megfogalmaztam, ezeknek a fotóknak a mi korosztályunk az utolsó esélye, hogy nevekkel és információkkal mentsük el a jövő nemzedékének.
