Még nagyon sokáig visszarepülünk az időben, ugyanis az elmúlt héten sikerült megszereznünk Kőrösi Lajos, a szegvári Ady Endre Művelődési Ház vezetőjének dokumentarista fotóit. Archív fotókon sokszor lehetett Lajos bácsit úgy látni, hogy a kezében filmfelvevő gép vagy fényképezőgép van – azóta megtudtam, hogy élénken érdekelte a fényképezés és az analóg filmkészítés.
A diákat és a filmeket Lajos bácsi lányától, Patócsné Kőrösi Katalintól kaptam meg azzal a céllal, hogy azokat digitalizáljam, s a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban közzé tegyem. A képi és videós anyagot az „emlékmentő” feladatok elvégzése után tovább fogom küldeni magyar digitális múzeumoknak, hogy ezek a „kordokumentumok” örökre fennmaradjanak az utókornak.
Az 1970-es, 1980-as években készült színes diafilmeken szegvári események, történések képei láthatók, pl. május elsejék, ünnepségek, kiállítások, falugyűlések, sportprogramok, néptánc fellépések, kirándulások, divatbemutatók, stb. Egyes képek a Puskin Mezőgazdasági Szövetkezetben készültek, de találtam diasorozatot például a szegvári lottósorsolásról is.
2024. december 16-tól minden nap 16 órakor fog megjelenni egy-egy kép a több mint tízezer tagot számláló, politikamentes „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban. Szeretném kérni olvasóinkat, hogy bátran kommenteljenek, írják meg hozzászólásban, hogy kik vannak a képen, milyen alkalom lehet, és hogy hol készült.
Idén, a szegvári falunapi ünnepségen Kőrösi Lajos megkapta a posztumusz Szegvár Díszpolgára elismerést. Én a múlt héten javaslatot tettem Szegvár Nagyközségi Önkormányzat Képviselő-testületének, hogy a Művelődési Házat nevezzék el Kőrösi Lajosról. A három oldal terjedelmű beadványomban részletesen összefoglaltam az indokokat, ezen a héten, csütörtökön fogja tárgyalni a képviselő-testület az intézmény „Kőrösi Lajos Művelődési Ház”-ra történő névváltoztatását.
„Immár kész a leltár”, azaz majdnem kész, hiszen az 5 évvel ezelőtt alapított „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban korábban közzétettük Lucz Ferenc értékes dokumentarista fotóit, folyamatosan publikáljuk Mészáros Jánosné Farkas Franciska szegvári fényképész képeit, nagyon sok negatív tekercs vár feldolgozása a Szegvári Falumúzeum és a Művelődési Ház képarchívumából. Egyedül egy szegvári személy, Menyhárt Antal bácsi képei nincsenek még méltó és örökre fennmaradó módon feldolgozva – ezeket a filmeket még nem sikerült megszereznem, esetleg aki tud ebben segíteni, kérem segítsen.
Kőrösi Lajos életrajza, méltatása
Kőrösi Lajos 1936-ban született, Hódmezővásárhelyen.
Földműves családból származott, s ahogy oly sokaknak, nekik is rengeteg nehézséget kellett leküzdeniük a háborús években. Ennek ellenére, szerető, gondoskodó, a tanulmányait biztosító családban élte a gyermekkorát, Hódmezővásárhelyen. Általános és középiskolai éveit is itt, illetve Szegeden töltötte. Munkája révén került Szegvárra, akkor még a MÁV szolgálatába, mint főtiszt.
1964 nagy fordulatot hozott az életébe: Ekkor épült fel Szegváron a Művelődési Ház, melynek vezetésére a község vezetői felkérték.
A felkérésnek nagy örömmel tett eleget és országosan is egyedüliként, közel 40 évig – nyugdíjazásáig, állt helyt a posztján. Becsülettel, tisztességgel, szolgálattal.
Nagy-nagy lelkesedéssel és szeretettel végezte ezt a munkát, életeleme volt. Mindenkor a legtöbbet és legjobbat szerette adni, ezért sok tisztelője lett az évek során.
Kezdeményezte és megszervezte a környező kistelepülések művelődési házainak igazgatóival, hogy „forgószínpad szerűen”, településről, településre haladva, a falun élő, dolgos emberekhez is eljusson a kultúra, szem előtt tartva a különböző korosztályokat: számtalan ismert magyar színház előadása, nótaestek, gyermekelőadás és ifjúsági koncert kapott helyet a Kultúrház színpadán, vagy az árnyat adó gesztenyefák alatti kisszínpadon, nézőtéren.
Így pl:
- Állami Bábszínház, Levente Péter,
- Fenyő Miklós és a Hungária együttes, P. Mobil zenekar, Zorán és a Metro
- Korda György, Máté Péter, Szécsi Pál, Koós János, Koncz Zsuzsa
- Magyar Állami Népi Együttes, Rajkó zenekar,
- Latabár Kálmán, Hofi Géza, Antal Imre
Gyakori vendégként szórakoztatták a helyi közönséget ugyanitt, a Szegedi Szabadtéri Színház egy-egy fellépő színházi vagy tánccsoportjai. Érkeztek francia, olasz, bolgár, táncegyüttesek, de a világhírű Nyírfácska orosz tánccsoport is bemutatta a méltán híres tánctudását.
A felsorolt neves előadók itteni fellépéseiről a Lajos bácsi által megnyitott Vendégkönyvek elismerő bejegyzései adnak hiteles alátámasztást.
A környező kistelepülések művelődési házai közül egyedül Szegváron jött létre és működik azóta is folyamatosan néptánc szakkör, a mai Dobbantó Néptáncegyüttes. Meghatározó volt az életében, mert egyidős a kultúrházzal, mert létrejöttét, működését, folyamatos fejlődését biztosította, támogatta. Mindig nagyon büszke volt a mindenkori táncos gyerekekre, szüleikre, s talán nincs is a faluban olyan család, amelynek legalább egy tagja ne ropta volna a táncot eleinte csak a kultúrház falain belül, majd az országhatáron belül és azon túl! Miközben hűen mutatták be szűkebb pátriánk s a határon túl élő nemzetek táncait, rengeteg elismerést, széles körű ismertséget hozva ezzel szülőfalujuknak, Szegvárnak, s azon belül a művelődési háznak.
A kezdeti műkedvelő fiatalokból álló néptánc szakkör megalakításakor egy, a Szegedi Nemzeti Színház koreográfusa segítette, vezette az órákat, mely az évtizedek alatt művészeti szintre emelkedett. Mindig és mindenben támogatta a csoportokat, s nagyon büszke volt arra, hogy az általa megteremtett néptánccsoport olyan értékké nevelődött, mint a Magvető által elhintett búzaszemek a határban.
1966-ban alakult meg a Fekete Tulipán nevű zenekar. A fiatal, lelkes zenélni vágyó fiatalokat támogatta, segítette. Komplett felszerelést biztosított számukra az elinduláshoz, helyet adott a rendszeres zenekari próbáiknak, később az akkori fiatalság kedvelt kikapcsolódása, az Ötórai tea is rendszeres programmá vált.
1975-ben a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat Mozivezetői feladatokkal bízta meg. A hagyományos Moziesték mellett létrehozta a kedd esténkként zajló Film Klubot is.
Örömmel töltötte el, hogy a „Herkulesfürdői emlék” c. film ősbemutatója itt zajlott, hiszen a szegvári származású Dr. Holman Endre alakította a főszerepet.
A Mozit annak megszűnéséig vezette.
A fentiek mellett hosszú éveken át biztosított klub foglalkozási lehetőséget a kézimunkázni szerető lányoknak, asszonyoknak – a Díszítőművész szakkör csodálatos munkáikból rendszeresen kiállításokat szervezett az érdeklődők számára, melyeket járási és megyei elismerésben részesítettek.
Helyet kaptak:
- Neves festőművészek mellett, mint pl. Csikós András, Németh József, Hézső Ferenc – amatőr képzőművészek, festőművészek kiállításai, Modellező kiállítás, Fotó kiállítás.
- Működött Rajzszakkör, Ifjúsági Klub, de a tornázni vágyóknak is jutott hely.
- Esztendőkön keresztül tanította a fényképezni vágyókat Lucz Ferenc a Fotószakkörében – Feri bácsi diáit sokáig féltve őrizte az utókor számára a színpad alatti raktárban.
- De tartottak irodalmi esteket, KISZ klubok vetélkedőit, s volt Lottó-sorsolás is.
Több ízben fogadott hazai és külföldi népművelő egyetemi hallgatókat, biztosítva számukra a szakmai gyakorlatot, bemutatva kulturális élet iránti elköteleződést. Fiatal kollégái részére teret biztosított az elképzeléseik megvalósítására.
Magas színvonalat képviselt a Társastánc tanfolyam, ahol tánc és illemtanórákat vehettek a fiatalok, és nagyszámú közönség előtt mutathatták be a tanultakat Vizsgabál keretein belül. Több táncos pár is innen indult a versenyzés világába. Erre a feladatra az országosan is elismert Pecárszky Katalin táncpedagógust – Kató nénit – kérte fel.
Hagyományos, majd Video Diszkók megtartására a környék neves lemezlovasait hívta. Számtalan iskolai programnak, kisiparosi, közalkalmazotti bálnak, banketteknek, nemzeti ünnepeknek, megemlékezéseknek, összejöveteleknek adott otthont a kultúrház falain belül, hogy a több, mint 300 lakodalmat ne is említsük…
Közel négy évtized alatt a neve összeforrt az intézménnyel, hisz a falu apraja-nagyja megismerte. Idősek, fiatalok Lajos bácsija volt. Ez a majd’ 40 esztendő sok sikerélményt, örömet, sokszor nehézséget is adott neki, de szerette a munkáját. Legfontosabb talán az, hogy a megszámlálhatatlan program megszervezésével, lebonyolításával nem csak együvé tartozó emberek csoportját hívta életre, hanem közösségeket teremtett.
Fáradhatatlan munkájában mindvégig, minden körülmények között mellette – mögötte állt, kitartóan támogatta, biztatta felesége, Piroska néni, akivel 62 évet éltek le közösen.
Majd elérkezett a munkás évek lezárásának az ideje, s nyugdíjba vonult.
A Vendégkönyvek átlapozásakor hosszú, éjszakába nyúló beszélgetések zajlottak a családja körében a mögötte álló tartalmas időszakról. Nyugdíjas évei alatt sem tudott igazán elszakadni a munkájától, gyakran emlegette, többször idézte fel a sok személyes találkozást, beszélgetést ismert emberekkel, a szép emlékeket, eseményeket, melyek kitöltötték az élete jelentős részét.
Türelemmel viselt betegsége után 2021 októberében hunyt el, maga mögött hagyva örökül a tartalmas, munkás esztendőket. Tim Marshall angol újságíró szavaival:
„Ezt alkottuk, amikor itt voltunk. Magunknak és nektek.”
