
A Don-kanyarban vívott harcok áldozatairól emlékeztek meg Szegváron
Magyarország történelmének egyik legnagyobb emberveszteségét szenvedte el, 1943 januárjában, a Don-folyó kanyarulata mentén. A szovjet Vörös Hadsereg támadása során embertelen körülmények között körülbelül 120 ezer honvéd eshetett el.
Szegvár Nagyközség Önkormányzata január 13-án, hétfőn emlékezett meg a 82 éve történt 2. magyar hadsereg katasztrófájára a Don kanyarban.
A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Szűcs Zoltán Juhász Gyula szavaival emlékezett.
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Szabó Tibor György, Szegvár polgármestere megemlékezésében kihangsúlyozta, hogy a második magyar hadsereg elesett és életben maradt magyarországi és szegvári hősei példát mutatnak az utókornak kötelességteljesítésből.
„Nekünk is a magunk helyén és a magunk tehetsége szerint felelősséget kell vállalnunk és tennünk kell a közösségért: a hazáért, a nemzetért, és szűkebb lakóhelyünkért, Szegvárért. Ez a kötelességünk.
Minden történelmi eseménynek megvan a maga tanulsága és üzenete a jövő számára. A doni áttörés és az azt követő időszak pedig azt üzeni, hogy a nemzet gondjait nem lehet a fegyverek erejével megoldani, de a hazát, ha muszáj, fegyverrel kell védeni.
Emlékezni az eseményekre pedig a jövő végett is kötelességünk.”

„A hősi halottak emléke legyen számunkra örök világító fáklya, amely az összetartás és a béke útját mutatja.”
Orvosné Jaksa Mária egy szívszorító levet olvasott fel, amelyet Kovács József sorkatona írt: „Utolsó levél a Don-kanyarból”, majd két verset hallhattunk: Lelkes Miklós: A Don-kanyar című verset és vitéz Somogyvári Gyula: A boldog szunnyadókhoz című verset.

…mentek, mentek az Örök Hómezőn,
botló lábbal, csillagba ütközőn.
Szél ölelte át őket, vad idő, –
rongyos éhesnek gyilkos szerető.
A történelmi megemlékezés után mindenki elhelyezhette az emlékezés gyertyáit. Szegvár Nagyközség Önkormányzata nevében Szabó Tibor György polgármester és Tóth Péter alpolgármester helyezett el koszorút. Bánfi Antal és Zrínyi Miklós a Szegvári Katolikus Egyházközség nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját. A Szegvári Forray Máté Általános Iskola koszorúját Bárány Brigitta intézményvezető és Oroszné Kosztolányi Éva intézményvezető-helyettes helyezte el.
„A mécsesek lángja azokért világítson, akik életüket adták az áldozatvállalás oltárán.”
A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult, közreműködött ifj. Ternai József.
Úgy tudjuk, hogy három nappal korábban szentmise volt a Kisboldogasszony Templomban.