„Újra együtt a nagy csapat”, a szentesi skacok „franchise licencére” a napokban elindult egy Facebook csoport „Szegváron hallottam” címmel. Erről néhány ismerős értesített, s néhány képernyőmentést is kaptam, amelyben engem „csepülnek”, köztük Lévai Zsuzsanna, a csoport alapítója.
Mivel én nem vagyok tagja ennek a közösségnek, s a közzétett kritikákról előzetesen nem kérdeztek meg, ezért itt kívánok reagálni az ott rólam közzétett, egyoldalú rágalmakra.
A legtöbben azt sérelmezik, hogy „kiselejteztem” őket az általam kezelt csoportokból, erre részletesen, pontokba szedve az alábbiakban szeretnék válaszolni.
1. „Dögtelepes” team
Amikor elindítottam ezeket a közösségeket, én sem gondoltam volna, hogy valaha bárkit is kirúgok ezekből. A legnépszerűbb csoportom a „Szegvári képek, szegvári emlékek” közösség, amelynek több mint tízezer tagja van, s emlékszem rá, hogy azon a napon, amikor elindult a csoport (2019. augusztus 22.), a 2007. évi falunapi programok fotóit tettem közzé, s az egyik fotómon a közönség soraiban Szirbik Imre (Szentes volt polgármestere) volt látható, s az egyik tag – aki csak 38 perce (!) volt a csoport tagja – elkezdett ez a kép alatt „kommunistázni”. (Ugye nem kell leírnom a nevét, kitalálja mindenki, hogy ki volt?) Ő volt az első személy, akit „kidobtam” – de az elkövetkezendő 11 hónapban nem lett senki kitéve a csoportból.
2020. júliusa egy érzékenyebb téma, mivel ekkor halt meg anyukám, s pont ekkor jelent meg egy Facebook bejegyzés, amiben engem „kiküldtek” a szegvári dögtelepre fotózni. Ez pontosan azon a napon volt, amikor anyukám a halottasházban feküdt, a családdal pedig készültünk a másnapi temetésre. A „második körben” azt a „dögtelepes” csapatot tettem ki, aki ehhez az aljas, gyalázatos bejegyzéshez adták a nevüket, azt lájkolgatták. Lévai Zsuzsanna, te pedig most ezeknek a „valamiknek” szívecskézed a hozzászólásait, nekik dobsz mentőövet – szégyelld magad! Úgy emlékszem, hogy anyukám életében kedvelt téged…
Posztod fő szószólója az a személy, akinek a zöldségboltjába anyukám vásárolni járt, s akinek a férje gyermekkori játszótársam, óvodai- és iskolai társam, két évig pedig padtársam volt. Pont egy évvel ezelőtt a választási kampányban engem ezek a személyek „kurvaanyáztak” Facebook hozzászólásokban.
2. Vágó Márta hozzászólása
A csoportjaimból és oldalaimból azokat a személyeket szoktam „kitenni”, akik valamilyen okból nincsenek megelégedve a munkásságommal, zavarja őket az általam közzétett tartalom, s ennek nagy nyilvánosság előtt hangot adnak, vagy például azokat a bejegyzéseket lájkolgatják, amelyben engem bántanak. Én úgy vagyok ezzel, hogy nem akarok többet „ártani” ezeknek az embereknek, ezért inkább vita nélkül, „csendben, békességben” kiteszem őket, pontosan azért, hogy az a sok rossz, amit én csinálok, az őket elkerülje a jövőben. Én őszintén azt gondolom, hogy ezzel teszem a legtöbbet ezekért az emberekért, én nem szeretnék senkivel sem vitatkozni, időm és kedvem sincs erre – s tapasztalatom szerint olyan ez, mintha egy galambbal ülnék le sakkozni – csak felborítja a bábukat, „letojja” a táblát és úgy járkál, mintha győzött volna.
Egyébként egyszer előfordult, hogy átgondolatlanul egy ilyen kommentvitába úgy „beszálltam”, mint „Vágási Feri az Internetbe”, s pár nap után derült ki, hogy az a magam korú hölgy, akivel Messengeren beszélgetek, 11 tanév alatt járta ki a 6. osztályt a szentesi kisegítő iskolában. Kidobott idő volt, pedig a beszélgetés elején még helyesírási szótárt akartam volna ajándékozni neki közelgő szülinapjára.
A Szegvár oldalon Vágó Márta is kommentelt egy engem sértő megjegyzést, aminek semmi köze annak a posztnak, amelyhez írta. Ezt a kommentet egyébként a Facebook moderálta (vette le) automatikusan, kb. 2-3 másodpercig volt csak látható Vágó Márta hozzászólása. Amikor megkaptam a Facebookról az értesítést, azon kezdtem el gondolkodni, hogy ki lehet ez a hölgy, találkoztam-e már vele, beszéltem-e vele pár szót az életben – bevallom, nem emlékszem rá.
Szerintem a „kommenthuszárkodás” helyett az lett volna az „egyenes” ha Vágó Márta előtte szóban, telefonon, Messengeren megkérdez engem, hogy én hogy látom, stb.
Viszont azt nem értem, hogy – azokat a személyeket – akiket kiteszek az oldalaimról, utána miért hőbörögnek, siránkoznak az interneten – hiszen azzal pont attól a tartalomtól „kímélem” meg őket, amit én teszek közzé, s amit sérelmeznek – s számomra olyan ellentmondásos ez… (Ha valaki ennek a „jelenségnek” az okát el tudná magyarázni nekem, kérem írja már meg Messengeren, vagy e-mailben zoltan@purgel.hu – tényleg őszintén nem értem.)
S még egy beszédes tény. Kb. 50 fő „kiselejtezett” személyről van szó és egy több mint tízezer fős csoportról. A kitett tagok aránya a 0,5% százalékot sem éri el, s tény, hogy a többi 99,5% tud normálisan viselkedni, s ha mégis bántja valami a szemét, akkor inkább magától kilép, minthogy a Facebookot kezdené „teleokádni”. Én úgy gondolom, hogy az általam működtetek Facebook közösségek csak értékesebbek azzal, hogy ezek az emberek „nincsenek benne” – ráadásul helyi szinten a legtöbb követője, tagja az én általam alapított csoportoknak és oldalaknak vannak – de megemlíthetjük a Szegvár Online hírportált is, amelyet napi szinten több ezren látogatnak.
3. Kedves Lévai Zsuzsanna!
Elkerülhető lett volna ez a válasz megfogalmazása, ha előtte nálam érdeklődsz – fogadtalak volna személyesen is, megvitathattuk volna a dolgokat, s elmondtam volna az én álláspontomat, s azt a sok háttér-információt, amit te nem is ismerhetsz, mivel nem is Szegváron élsz.
Én is kíváncsi lettem volna pár dologra, például arra, hogy tettél-e már valamit Szegvárért? Nem nagy dolgokra gondolok, például már az is valami, ha Vikidál Gyula koncertje után hazafelé menet egy cigaretta csikket felveszel, s kidobod a szemétbe – azzal már többet tettél volna Szegvárért, mint ezzel a Facebook-huszárkodással. Viszont, ha ez neked örömet okoz, akkor csináld, én minden egyes engem sértő bejegyzésedre válaszolni fogok.
Holnap pedig megkeresem a NAV Kommunikációs Főosztály osztályvezető helyettesét, akivel tavaly ősszel egy médiakonferencián találkoztam, akkor mintha azt mondta volna, hogy nem nagyon örülnek, ha az adóhatóság tisztségviselői nyilvánosan kommentelnek, politizálnak – ráadásul úgy tudom, hogy te személyesen vettél részt az Elemér Atyához köthető hivatalos hagyatéki eljárásban. (Erről majd írok egy külön cikket, amint válaszol megkeresésemre a NAV sajtószolgálata.)
