Piti Magdolna hívta fel a figyelmemet, hogy a közelmúltban az egyik „emlékmentő” weboldalon digitalizálva lett két nagyon régi szegvári képeslap, amelyen az akkori Gróf Károlyi Kornis Alapítvány – Szociális Testvérek Társasága Testvérképző Intézetének fényképe látható.
Valóban nagyon különleges a képeslap, amelyet a „Monostory György Utóda” nyomdaüzem készített a szegvári „Hangyaszövetkezet” megbízásából.
Kovács Lajos tanár írt a mai kastélyról egy nagyon értékes történeti összefoglalót, ezt szeretnénk most itt is megjelentetni.
Kovács Lajos: A Megyeházáról
1883 után, miután Szentesre került a megyeháza, az épületét a megye a Budapesti Országos gyermekmenhelynek adományozta, amely árvaházat létesített.
A 20. sz. elején az épület visszakerült a Károlyi család kezelésébe. Gróf Károlyi Sándor és felesége gróf Kornis Clarisse, ugyanis 1902-ben az általa alapított Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 200 ezer korona értékű kötelezvényét letétbe helyezte a váci székes káptalannál azzal, hogy éves 4%-os kamatjából Szegváron leánynevelő intézetet és óvodát létesítsenek.
Így jött létre a Károlyi-Kornis Jótékonysági és Római Katolikus Leánynevelő Intézet, amely 1902-ben kezdte meg működését a volt megyeház épületében, amelyet Károlyi Sándor 12000 koronás költséggel rendbehozatott.
Az intézetet a Páli Szent Vince Szeretet Leányai, közismert nevükön az irgalmas nővérek vették át azzal céllal, hogy 6-15 éves lányokat megtanítsanak a házi munka valamennyi válfajára, közben az elemi iskolát is elvégezzék. Az idősebbek számára ismétlőiskolát is működtettek. Az alapítvány 8 árva vagy félárva kislány teljes ellátását is fedezte. Mások 20 korona havi tartásdíjat fizettek és lakhattak az internátusban. Az óvoda növendékei bejárók voltak.
Az irgalmas nővérek szegény öregeket befogadó otthont is működtettek. Károlyi Sándor 1906-ban bekövetkezett halála előtt 120 ezer korona hangya alapítványi üzletrész kamatjait rendelte az intézet fenntartására. A templom melletti úgynevezett Vangel-féle házat és 30 ezer korona névértékű üzletrészt hagyott az intézet számára megfelelő épület emelésére. Ennek az irányításával a szegvári plébánost bízta meg.
Az irgalmas nővérek 1919-ben eltávoztak Szegvárról. Helyüket a Kassáról idetelepült Orsolyita nővérek foglalták el, akik 1921-ben elemi és polgári iskolát indítottak leányok számára. A polgáriban fiúk is tanulhattak, ők magánvizsgát tehettek. Az eredeti alapítvány elértéktelenedett az infláció miatt. 1922-ben még kaptak némi támogatást gróf Károlyi Lászlótól. A főnöknő Rézler M. Alojzia volt. 1928-ban elhagyták Szegvárt.
Az egykori Károlyi-Kornis alapítvány épületeit és intézményeit a Szociális Testvérek Társasága kapta meg. Ezt a magyar alapítású rendet, Farkas Edit hozta létre, a Szociális Misszióstársulatból vált ki. Önálló renddé alakult 1923-ban Slachta Margit vezetésével. Ők voltak a szürke testvérek. A vármegyeházat állami támogatással renoválták. Az Országos Központi Hitelszövetkezet felajánlotta 9 holdas birtokát. 1929. szeptember 11-én került sor a ház ünnepélyes felavatására, Horváth Győző kalocsai érseki helynök avatta fel. Óvoda, napközi otthon, háztartási iskola, szegény öregek otthona működött benne. Az épületet az alapítvány adta, a dologi és személyi kiadások 20%-át a község, a többit az állam fedezte.
A Társaság testvérképzője, vagyis az elsőéves jelöltek oktatását végző intézménye is itt működött. 1929 őszén 30 jelölt készült itt hivatására. A kápolnában a káplán rendszeresen misézett. Háztartási tanfolyamok keretében főzésre, befőzésre, szabás-varrásra, kézimunkázásra, gyümölcstermesztésre, baromfitenyésztésre, oktatták a helyi és környékbeli leányokat. Rendszeresen tartottak ismeretterjesztő előadásokat, később pedig népfőiskolai tanfolyamokat.
A nagylányokat csecsemőgondozásra tanították. Orvosi, egészségügyi előadásokat szerveztek az anyák számára.
Műkedvelő előadásokat is tartottak, nagyobb ünnepek méltó megünneplését is megszervezték. (Mikulás, Karácsony, Passió játékok.) Ők látták el az anya- és csecsemővédelmet. 100 szegény gyermek élelmezésére szegény-konyhát tartottak fenn.
A ház főnöke 1930-ban Róza Katalin, utána Bokor Erzsébet, majd Slachta Erzsébet (Alice) végül Molnár Klementina volt. A Társulat havi lapja rendszeresen beszámolt a szegvári ház életéről. Kórógyszentgyörgyön kápolnájuk is működött.
Forrás: www.szegvarinaplo.hu